Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1936
5 Ezek a gondolatok töltötték el iskolánk két tanárának, Jeszenszky Ilonának és Dr. Zelenka Margitnak lelkét is, mikor nyáron Kufsteinban jártak. A hangulatra fogékony női lélek elhatározta, hogy a két ott szenvedett nő, Teleki Blanka és Leövey Klára emlékét megörökíti. így született az emléktábla gondolata. S mikor az ügyben Kufstein polgármesteréhez fordultunk, Wagner Károly, múzeumi igazgató írását kaptuk. Ez a lelkes férfiú, ki már régebben is érdeklődött a magyarság iránt, felkarolta ügyünket, az ottani hangulatot előkészítette; hála neki érte. Iskolánk hazafias egyesülete, a Szép Magyarsággal Beszélők Egyesülete pedig kezébe vette a munkát; a tanári kar külön bizottsága intézi az ügyeket a két lelkes kezdeményezővei élén. Két decemberi hazafias est jövedelme adott anyagi lehetőséget is arra, hogy a megvalósításra gondoljunk. De az a megértő fogadtatás, mellyel feletteseink támogattak, nem kis mértékben segített. A kufsteini városi tanács megadta rövidesen az engedélyt a tábla elhelyezésére, a rendőrhatóság a kancellári hivatal hozzájárulásával a leleplezési ünnepélyt engedte meg, végül a húsvéti szünidőben az igazgató helyszíni tárgyalásai, a megfelelő hely kijelölése, a járási főnökkel és polgármesterrel való megbeszélés biztosította, hogy e nyáron, július 10-én az emléktábla leleplezése megtörténhetik. Ez az egész munka nagy nevelő hatást gyakorolt a fogékony ifjú lelkekre. S hogy hatását elmélyítsük, minden eszközzel rajta vagyunk, hogy lelkes magyar leánycsapatot vezessünk ki az ünnepségre, mert ott majd egész életére megtanulja a kufsteini hősöktől, mint kell a hazát szeretni. A sokat hangoztatott hazafias, nemzeti nevelés, íme, gazdag gyümölcsöket ígér. Mint kedves emléket említem, hogy kufsteini tartózkodásom alatt nemcsak ügyünk jó barátja, Wagner igazgató fogadott szívesen, hanem a járási főnök is magyar szóval így köszöntött: Isten hozta Kufsteinben! (Sopronban járta a gimnázium egy részét!) A tiroliak barátsággal nézik a szabadságért szenvedő magyarok emlékének megőrzését. A tiroli járási főnök szívesen szólt magyarul, mert nem felejtette el gyermekkora emlékeit; mi sem felejtjük. Minket őseink hazafiságra tanítottak, a kufsteini hősök csendes szenvedése hangos intő szó, melyre hallgatnunk kell. Ez szól most, e percben is hozzánk; július lO.-e után pedig márványemlék is fogja hirdetni az eddig névtelen hősök nevét. Hála az eszme felvetőinek, támogatóinak és főleg hála a jóságos Istennek!
