Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1936
9 nél nagyobb erőt nyerjenek. Ugyanígy keletkezett zseniális találékonysággal a szem, vagy a fül. Butler közeli rokona H. G. Wells, szintén a természettudományos század hűséges fia. Ő is ízig-vérig evolucionista, ki a ma törvényszerűségei alapján feltárja a holnap lehetőségeit, sőt tudós pontossággal, prófétai szemmel szinte látja azokat. Szerinte a jelenben benne foglaltatik a múlt és a jövő. S ha szemünket korunk ható- okaira irányítjuk, miért ne alkothatnánk meg előre a jövőt, akár úgy, hogy a jelen hatóokainak vonalát meghosszabbítjuk, akár azáltal, hogy analógia alapján új hatóokokat gondolunk ki. Az evolucionista alapot Wells Butlertől örökölte. Első regényeinek kiindulópontja a természettudomány. Fizikai, biológiai, vagy kozmikus feltételek teljesedése tetszésszerinti új világokba vezet. Természettudományos prekonstrukcióiban különösen a differenciálódás, a fajdualizmus és a túlspecializálódás problémája érdekli. A századforduló után Wells arra a meggyőződésre jut, hogy a szakítás a társadalmi rend mostani alakjával elkerülhetetlen. Természettudományos fantáziái társadalompolitikai utópiákká lesznek. Az idők háborútól terhes atmoszférája kedvez ezeknek a végső céljukban pacifista és anglocentrikus beállítású utópiáknak. Wells megmutatja jövőbelátó alkotásaival, hogy milyen gyönyörű világképek keletkeznek, ha a fejlődés folyamán a jó potenciák győznek, és milyen szörnyű világparódiák alakulnak, ha az ember a kártékony erőknek kedvez. Van-e hát mód arra, hogy az emberiség boldogulását előmozdítsuk? Wells a megoldást a konstruktív szocializmusban látja. Ez a szocializmus nem politikai, hanem nevelő mozgalom, legfőbb célja kollektív akarat nevelése. A ma még gyenge kollektív öntudat kisugárzik néhány kiválasztott emberből, s ezeknek a szelleme átizzítja a tömeget. Az a gondolat, hogy minden haladás a szellemi arisztokráciától indul ki, új képet ad a wellsi szocializmusnak. Az eszmék áradása hideg és élvezhetetlen volna, ha Wells nem lenne ügyes mesélő. Könnyedén siklat át mindent a valótlanságba, mely egyetlen fantasztikus feltétel elfogadásával létbiztos valósággá lesz. Az angol irodalom legújabb utópiaírója Aldons Huxley, az evolucionista Thomas Huxley unokája. „Brave New World” című regényének hatalmas intellektuális anyagát egészen máskép dolgozza fel, mint Wells. Idősebb kortársa egy pillanatra sem esik ki tudákos komolyságából, Huxley csupa játékos humor, keserű gúny, nevető csúfolódás. Wells ragaszkodik hozzá, hogy a valótlanságot valóságnak higgyük! Huxley csak érezteti, hogy az valósággá lehet, ha civilizációnk továbbra is ebben az irányban halad. Mindkettőjükben igen erős a társadalomkritika, de Wellsben több a reformszándék, Huxleyben az öncélú csúfolódás. Huxley regényének színtere a Világállam, a Ford utáni 632-ik esztendőben. Az emberek már gyárakban, kémiai úton készülnek, mégpedig szériánként, pontosan olyannak, amilyennek a társadalom épülete előírja. A társadalom öt kasztján belül testileg-lelkileg hajszálnyira azonossá uniformizált ikrek milliói népesítik be a világot. A tömegtermelés elve a biológia terén is alkalmazást nyert. A tár
