Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1935
tapasztalása nem egyszer megszólaltattak minket Isten színe előtt könyörgő imádságban. Nemzetnevelő erejét nem tagadhatjuk annak, amit láttunk és átéltünk. Kőszegre esett választásunk, mert csak olyan helyet választhattunk, mely felekezetre való tekintet nélkül megadhatta a lehetőséget arra, hogy az Urat áldjuk. Milyen kedves volt templomunk, melynek falai közé annyi vér és veríték épült! Tanít is a kőszegi ev. templom oltára: Légy hű — felírásával. De, hogy mire képes az Istent szerető lélek, megláttuk Jákon, Szombathelyen, ahol Istennek néhány igen szép hajlékában gyönyörködhettünk. Jáki kirándulásunk feledhetetlen marad azért is, mert láthattuk az egyszerű magyar ember művészetszeretetét és érzékét: egy gerencsért néztünk meg munkája közben, amint gyúrta az agyagot, s pillanatok alatt kedves kis kancsókká, hamutartókká és vázákká alakította azt. Alig tudtunk továbbmenni ! Istennek kézzel csinált templomain kívül ott voltunk a természet szép templomában. Kőszeget nagyon szerethette a jó Isten, hogy olyan környezettel áldotta meg. Hetenként egyszer legalább egésznapos kirándulást tettünk, de napról-napra szakítottunk időt pár órás sétára. A kedves Kálvária mosolygó egyszerűségében, a Merengő gyönyörű kilátásával sokszor hívogatott; a 600 éves öreg szelídgesztenyefa koronája hányszor adott a Királyvölgyben hűs árnyékot. A Hörmann-forrás hűs vize oltotta szomjúságunkat, a semmeringi út fáradsága után a kőfejtő pihenője csillapította éhségünket. A Hét vezér-forrás kedves hangulata dúdoltatta velünk a nótát: Aki annak vizét issza, vágyik annak szíve vissza. A stájer házak, a lékai út, átkelés a patak balkáni hídján izgatok, de mégis milyen kedvesek is voltak. Amerre jártunk, nyíltak a hársak, fehérlett a gesztenyevirág, mosolygott minden, milyen pompás környezet is volt ez vidám gyermekszíveknek! Együtt voltunk és egyek örömben és dalban, beszélgetésben, amint hogy a természet is egy volt Isten jósága hirdetésében. Szívesen mentünk mindig sétálni, de szívesen térünk otthonunkba vissza, mert a konyhaművészet mesés alkotásait élveztük állandóan. Hogy ehhez a nagyszerű konyhához megfelelő étvágy is legyen, foglalkoztattuk a gyermekeket a túristaságon kívül még sporttal is. Nem kellett sok biztatás. Az első nap már kora hajnali órákban elindultunk a teniszpályákra, másnapra már megtette a levegő a hatását, s %8-nál előbb nem is kezdett mozogni a leánysereg. Ettől fogva az uzsonna utáni időt használtuk erre a célra, délelőtt pedig 10 órai után a katonai park uszodáját élveztük. Fürödni, úszni mindenki szeretett, még az is, aki nem is tudott. Kicsit hűvös volt ugyan a víz, mély is volt, de Argus szemekkel őrködtünk, s hűségesen nyomában voltunk annak, aki úszásában még nem volt különösen biztos. Jó fürdő után 4
