Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1934
édesanyjukról szóló vallomásaikat. Tudjátok Goethe szavait is, ki egyik kis remekében szinte megköszöni azokat a lelki örökségeket, melyeket édesanyja ráhagyott. Jegyezzétek most hozzá a szellemóriásoknak e dicső sorához Kossuth Lajos alakját is! Lelki kincseinek nagy részét ő is édesanyjának köszönheti. S gondoljátok meg, hogy Kossuth Lászlónénak ez említett erényei: mélységes vallásossága, izzó magyarsága, széleskörű műveltsége, rajongó anyai szeretete voltak azok a talentumok, melyek a hű sáfár kezén sokszorosan megszaporodva maradtak rá nagy fiára. És ez anyjától öröklött, rozsda és moly által meg nem emészthető kincseket gyarapította lelkében tovább Kossuth Lajos mindaddig, míg e garmadába gyűjtött kincshalmazt pazar kézzel szórhatta azután a szegény, szenvedő, megalázott, leigá- zott nagy édesanya: Hungária lába elé. Cserkészek, evangélikus, magyar lányok, reménnyel teljes ifjúság, Csonkamagyarország szebb jövője! Gyüjtsétek ti is így és ilyen kincseket, sáfárkodjatok velük becsülettel, s adjátok őket majdan tovább pazar bőkezűséggel Ti is, hogy társadalom, egyház, haza, emberiség a Ti jóvoltotokból is épüljön! Kövessétek nagyasszonyotok, Kossuth Lászlóné példáját! Jó Munkát! A játék mini a nevelés eszköze. Irta: Friedrich Ilona, testnevelés tanár. A játék az a tevékenység, melyet az ember belső kényszer hatására, a közvetlen örömérzetért végez. Ősi tevékenység: már a legősibb, legprimitívebb ember is játszott. Az iránta való vágy a gyermekkorban a legkifejezet- tebb. Gros szerint az ifjú, fejlődő kort azért adta a Teremtő az embernek, sőt a magasabbrendű állatnak is, hogy előkészüljön az eljövendő életre, tanuljon, tapasztaljon, ügyesedjék a játék szórakoztató köntösén keresztül. E szerint a játék az a mozgás, amelyet a természet a gyermeki test helyes kifejlesztésére rendelt. Vezetője a mozgásra való vágy, ellenőre a fáradtság érzése. A gyermek és a fiatal állat játéka megegyezik abban, hogy előkészület az életre. Amikor a kis macska játszik, előkészül az egérfogásra; a gyermek azonban ritkán űzi felnőtt korában, az életben is azt a foglalkozást, amivel gyermekkorában olyan szívesen játszott. A gyermeki játék nem ad készen tudást a fejlődő ember kezébe, hanem csupán képességet annak megtanulására. A gyermek játékának magasabb vonása a játékelemek rendezése és új kombinációja. Míg az állatnak csak ösztöne gyakorolódik, addig a gyermeknek értelme, akaratereje, egyénisége fejlődik benne. Az egyéni hajlamok természetes megnyilvánulása az oka annak, hogy a gyermekek 7
