Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1934

Kossuth Lászlóné.

(Az iskola cserkészcsapatának 1934 október 14-i estjén felolvasta Dr. Zelenka Margit tanár.)

Kossuth Lászlóméról, a 90-es cserkészleánycsapat nagyasszonyáról szeretnék néktek egyet-mást elmondani. Arról az áldott emlékű magyar asszonyról, ki dicső fiát, az egyik legnagyobb magyart, Kossuth Lajost adta és nevelte a magyar hazának. Róla, minden idők magyar leányainak követésreméltó eszményképéről, kinek nevét a mi cserkészcsapatunk zászlajára írta, jellemét, mint ragyogó példát odaállította minden tagja elé, hogy őt kövessétek, mint becsületes cserkészek: mint dolgos, édesanyátok jobbkezének ügyeskedő, házias leányok, mint egyházatok meggyőződéses, helytálló hívei és mint hazánk jobb jövőjén minél nagyobb sikerrel munkáló honleányok.

Valóban méltó ő arra, hogy mind e szempontokból például szolgáljon Nektek, evangélikus, magyar cserkészleányok!

Szeretnék kiváló jellemének minden példátmutató sajátságára ráutalni előttetek, hogy, ha eddig önérzetesen ejtettétek ki az ő nevét, mint egyúttal saját csapatotok nevét is, most közelebbről megismerjétek őt és büszkén nevezzétek magatokat Kossuth Lászlóné leányainak.

Ha eddig tisztelettel gondoltatok a történelem messze múltjából felétek tűnő alakjára, most a szeretetnek a vonzóereje vezessen közelebb hozzá, és ha mostanáig a kegyelet felemelő érzése irányított benneteket feléje, úgy ezentúl a hála és megértés fűzzön hozzá törhetetlen, szoros, lelki kapcsokkal.

Tudom, hogy nehéz feladatra vállalkoztam, mikor azt ígértem Nektek, hogy a messze idők hűvös távolságából közel hozom őt hozzátok, hogy a történelem fenkölt világából ide, a ti mindennapi éltetek forgatagába idézzem, hogy a nagy lelkek emelkedett, magányos légköréből rövid, néhány percre közétek varázsolom, a ti nyüzsgő-pezsgő, fiatalos életerőtől és munkakedvtől duzzadó körötökbe. — Hiszen nagyon kevés adatot őrzött meg róla a nemzet emlékezete: a történelem. Alig okozott feltűnést kortársai körében. Még a nagy fiáról szóló életrajzok sem sokat foglalkoznak az ő élete eseményeivel.

De azért, ha nemcsak értelmünk józan és bírálgató kutatásával, hanem női szívünknek a sorok között is olvasni tudó meleg érdeklődésével igyekszünk elmosódó alakjához közelebbférkőzni, hiszem, hogy célt érünk.

4