Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1929

Tíz évi elmélet és gyakorlat.

Irta: Dr. Bőhm Dezső igazgató.

1920-ban alapította Dr. Raffay Sándor bányakerületi püspök kezdeményezésére a pesti evangélikus magyar egyház azt az intézetet, melyből leánykollégiumunk kifejlődött. 1920-ban új iskolát alapítani többet jelentett, mint bármikor máskor. A rombolás éveiben építeni, merészség volt, de egyúttal az élni akarás biztos jele is. Még nagyobbá tette ez alapítás fontosságát az, hogy a leánynevelésben új irányt mutatott Raffay intézete1, melynek vezetésével Szigethy kollégánk egy évi munkája után e sorok íróját bízta meg az egyház. Nem vezetés volt ez csupán, hanem szervezés is, melyen Isten áldása volt.

Az alapelveket Veres Pálnétól kölcsönöztük, kinek 1867-ben létesített magasabb műveltséget nyújtó leányiskolája újult fel a mi alkotásunkban. Veres Pálné intézete gimnáziummá alakult s ennek nyomán kimúlt a felsőbb leányiskola, úgy hogy a háború után az volt a helyzet, hogy aki nem akart érettségit tenni, illetve nem törekedett felsőbb tanulmányokra, az a polgáriiskola elvégzése után, tehát 14 éves korban a legnehezebb helyzet előtt állott. Éppen akkor engedte ki egyházunk is leányainkat nevelő hatása alól, mikor ez a legfontosabb: a serdülő korban. Milyen lehetőség nyílt evangélikus családjaink számára ? Leányaikat vagy katolikus nevelőintézetek gondjaira kellett bízniok, mely esetben egyházunk sokat vesztett; vagy külföldi, főleg német intézeteket kellett választaniok, hol viszont a most éppen nagyon fontos nemzeti érzés veszett ki belőlük, mert a nemzeti tárgyak tudását nem sajátíthatták el. „Nem

Iliim tiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiit

1 Alepelveinket kifejtettem: „Új irány a leénynevelésben" címen az Ev. Tanáregyesület 1921. évi őszi közgyűlésén,

3