Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1929

ami a rend szempontjából aggasztó volt huzamosabb ideig. Most anyagi áldozattal jól felszerelt udvari helyiséget létesítettünk e célra; ebben tartottuk az összes zenetörténeti órákat, párhuzamos nyelvi és hittan órákat is a művészettörténeti, földrajzi s egyéb vetítőórák mellett. így is a Deák-téri tágasabb épületbe jutott egyik felső évfolyamunk, a továbbképző osztály, hol az eddigi nyelvi terem lett osztállyá, míg a nyelvi párhuzamos és a hittanórák számára a fizika-terem szolgált.

A helyszűke azonban érezhető és csak a gondos szellőztetés és rendtartás tette tanításra alkalmasokká, különösen a Veres Pálné-utcai kis helyiségeket. Jövőre azonban gondot okoz a VIII. osztály, melynek helyet kell adni, továbbá az a tapasztalat, milyen nehéz volt ez évben a VII. o fizikai kísérletek részére beosztott délutáni Deák-téri órája. Ezen úgy fogunk segíteni, hogy a fizikai és vegytani szertárakat a Veres Pálné- utcába visszük át, igy ez órák mind délelőtt lesznek.

c) Tanári testület. Az iskola rendes tanárai és óraadói testvéri együttműködésben szolgálták a nevelés munkáját. E téren több örvendetes változás történt, mely az iskola megszervezése felé nagy lépést jelentett: először is a kultuszkormány a polgári iskola rendes tanárait a középiskolai státusba átvette, amennyiben eddigi fizetéskiegészítő 60 °/o-os államsegélyüket a középiskolai tárca terhére utalta ki, két tanárt közülök a középiskolai fizetésbe elő is léptetett. így a 92 % fizetéskiegészítő államsegélyt élvező rendes igazgatón kívül hat rendes tanára van a kollégiumnak, van tehát annyi, mint amennyit 6 osztályhoz a „Szolgálati Szabályzat“ mint minimális számot kíván. Régi óhajunk teljesült ez évben, amennyiben egyházunk egy tanárra bízta a hittantanítást Vídovszky Kálmán, a Luther- Otthon igazgatója személyében, kinek 94°A> államsegélyt ad a kormány, nem iskolánk révén, hanem külön utalván ezt ki. Békéscsabai 17 évi vallástanári munkálkodása jó nevét megalapította, szeretetreméltó egyéniségével azonnal beleilleszkedett a mi munkánkba. Ezzel kapcsolatban búcsúznunk kellett az utolsó évek óraadó vallástanáraitól, vitéz Dr. Kendeh-Kirchknopf Gusztáv és Ruitkay-Miklián Gyulától. Utóbbi mint a gyorsírás tanítója tovább is köztünk maradt, Dr. Kendek pedig, mint két kedves tanítványunk édesatyja állott hozzánk époly közel, mint együttműködésünk idejében. Isten kifürkészhetetlen akarata azonban őt 1930. március 9-én d. u. 3 órakor magához szólította.

15