Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1924
5 kebelében. Ez arra emlékeztet, hogy az Alagutat Széchenyi fia alkotta meg. Ha nem is lángesze, de alkotni vágyó nagy szive elevenen élt utódaiban is. Szemben a Gellérthegy. Ide tervezett magyar Walhallát, legnagyobbjaink temetkező helyéül nemzeti Panthéont. Kit illetett volna meg ez inkább, mint őt „a legnagyobb magyart.“ A Pantheon nem épült fel. Őt édes otthonába rejti ,,a cenki sir.“ Abban is milyen szimbolikus jelentőség rejlik, hogy Széchenyi otthona és sirja a magyar faj lakta területnek legszélsőbb nyugati őrfaluja. Méltó ahhoz, aki fajának leikébe véste: „Legyünk minél nyugatiabbak és maradjunk minél magyarabbak!“ A keresztesháboruk legendájában olvashatjuk, hogy Jézus sirja megszólalt, ne hagyjuk a hitetlenek hatalmában. Mikor már Trianon Sopronnal együtt Cenket is odaítélte a kapzsi nyugati szomszédnak, mintha csak égi szózat szállt volna a „szent sírból“ Kelet felé: „Magyarok, ne engedjétek, hogy örökömbe pogányok jöjjenek!“ És a magyar keresztesvitézek elmentek a nyugati határ védelmére: Európa lelkiismerete ebben az egy esetben mégis megmozdult, és a népszavazás eredményekép Sopron és környéke a miénk maradt. így Széchenyi még halála után is megvédte, mint a vén Toldi, a nemzeti címert, és az ő sírjából áradt ki az első fénysugár a trianoni éjszakában. * Nézzünk le még utoljára a Halászbástyáról. A Lánchíd túlsó végénél ott látjuk a Széchenyi-emléket, melyet az Akadémia alapításának száz éves fordulóján az ünneplő nemzet koszorú- rengetege borit. Méltó, hogy ne csak mint magyar emberek, de mint evangélikusok is tegyünk egy virágszálat mi is, annak emlékéhez, aki azt tanította: mi magyarok olyan kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmeznünk, tehát a felekezeti gyűlölködés fényűzését, még ha a szivünk rá vinne is, ne engedjük meg magunknak. Ő ép ezért dicső atyja nyomdokain járva a felekezeti békesség apostola volt. Minket evangélikusokat szeretett, a soproni evangélikus líceum ünnepélyein meg-megjelent. Kedves költője a mi Berzsenyink volt. ★ Elhagyjuk a Halászbástya ünnepi csendjét, és leszállunk a hétköznapok zűrzavaros lármájába, de itt is megvédi lelkünk harmóniáját Széchenyi emléke. Erezzük, hogy mig az ő lelke él
