Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1923
magunkról. A magyar szabadságharc leveretése után a szabadságától, függetlenségétől, sőt még reményeitől is megfosztott magyarság életének erőforrásait egyrészt a múlt emlékeiből, másrészt a saját leikéből merítgette. A múltakból az ősök áldozatos életének, szenvedéseik erőket edző példáinak képe tárult fel a csiiggedésre hajló nemzet előtt. A tulajdon lelkében pedig a nekimakacsult élniakarás ösztönös forrásai kezdtek felbuzogni. E kettős forrás táplálta a magyar nemzet életerőit a múlt század hatvanas éveiben. Sok értékes kulturális gyümölcse lett ennek a felbuzdult nemzeti életnek. Ezek egyike volt a Magyar Nőképző Egyesület is, mely olyan leánynevelő intézetet létesített, ahol az életideál nem a diploma, hanem a nemzeti műveltség megszerzése volt. Mikor a nyugalmasabb idők beálltával úgy a társadalmi, mint a közművelődési, úgy a politikai, mint a gazdasági életben, úgy a művészet, mint a tudomány és irodalom világában divattá lett a külföldnek szinte gépies utánzása, akkor a Nőképző Veres Pálné intézete is kivetkőzött eredeti mivoltából és a divatos magyar iskolapolitika köntösét vette fel. Ezzel nemcsak sajátos jellemét, hanem hézagpótló jelentőségét is elvesztette. Pedig az alapítók gondolata és szándéka nagy nemzeti szükséget elégített ki: kitermelte a művelt és nemzeti érzésekkel telített magyar nő típusát. Ennek elejtésével csak intézet maradt az intézetek között. A Nőegyesületnek az alapítók leikével rokon vezetősége mindig áhítozott a régi intézet után, de a viszonyok mostohára változása nem engedte meg nekik az Örömet, hogy az elhagyott útra visszatérhessenek. A pesti evangélikus magyar egyház azonban anyagi és erkölcsi segítséget ajánlott az intézetnek a régi szellemben való felújítására. S ma az az intézet, mint egyéni utakon járó nőnevelő, visszatért a nemes alapítók szándékának valósításához. Célja és hivatása nem tudós, hanem öntudatos magyar nők képzése. Törvénye nem a rendelkezések és szabályzatok tömkelegé, hanem a családias és nemzeti lélek testvériséget teremtő melege. Módszere nem a tanultatás, hanem a szemlélet és a megfigyelés. Jelleme nem a szigor, hanem a bizalom és a közvetlenség.
