Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1943

4 tona, aki életét adta a Hazáért, igazán, hősi tettel szerette hazáját. Vagy ki tagadná azt, hogy az a hős magyar is, aki a honvédő háború rokkantja lett. igen szerette hazáját? Az a magyar is, aki otthonát és pénzkereseti lehetőségeit otthagyva a Hazáért szembenézett a harctéren ezer halállal, nagyon szerette hazáját. Sőt: Én elismerem, hogy azok a politikusok is, akik a parlamentben, az országban, a választókerületben önzetlenül és Isten előtt való felelősséggel dolgoznak a magyar ügyért, szintén szeretik hazájukat. De nem is az itt felsoroltaknál van a baj. Ezeket mindannyian a hazaszeretet hőseinek tartjuk. A veszély igazán csak ott bújik meg, hogy ma sokan csak ezt tartják hazaszeretetnek, — és mást mindenkit kizárnak a hazájukat igazán szerető magyarok sorából. Mert ma sokan azt gondolják, hogy aki nem hal hősi halált, vagy nem harcol a fronton, vagy aki nem ilyen külső akcióban is megnyilvánuló módon szereti hazáját, az ma nem mondhatja, sőt talán ne is gondolja magáról, hogy ő is hazáját szerető magyar. És itt a veszély. Mert ezek a hangoskodók millió és millió igaz magyart kizárnak a hazájukat igazán szeretők sorából. Sőt nyiltan megmondom: Ezek előtt az igazi hazaszeretet fogalmát gonoszul félrecsúsztatok előtt Árpádházi Szent Margit hazaszeretete sem üti meg az ő általuk elismert hazaszeretet mértékét. Mert: Szerintük Árpádházi Margit csak egy klastromba zárkózott csendes apáca volt. Mit tehet — mondják ezek — egy ilyen világtól félrehúzódó apáca a Hazáért a kolostor néma cellájában? Azok a magyar asszonyok, akik az ostromlott várakból követ hengergettek a dühös tatárokra, vagy férjük oldalán sistergő szurkot zúdítottak az ostromló ellenség nyakába, vagy akik életük kockáztatásával tépést készítettek és életüket veszélynek téve ki hősi lélekkel kötözték be a magyar hős katonák vérző sebeit, — igen ezek a magyar asszonyok igazán szerették a magyar hazát. De mit tett ezek közül valamit is Árpádházi Szent Margit, hogy az ö hazaszeretetéről beszélni lehessen? Szent Margit a klastrom néma cellájában túlságosan passzív volt ahhoz, hogy a hangoskodók felfogása szerint igazán szerethesse hazáját. Mi igazság van ebben a túlságosan merész állításban? Csak annyi, hogy Árpádházi Szent Margit hazaszeretete valóban passzív volt a szó legszorosabb értelmében. Hazaszeretetével tehát valóban nem ágált az élet fórumán, és az ő hősi tetteit és hősies hazaszeretetét valóban nem a harctéren kapott sebek bizonyítják. De ebből nem szabad azt a következtetést levonni, hogy Margit nem szerethette a hazáját a hazaszeretet mai értelmében, mert hogy Margitnak a magyarságért felajánlott életáldozata ne lett volna tevékeny hazaszeretet, azt csak azok mondják, akik szerint a szenttélevéshez sem kell más, mint Istenbe elmerülő passzivitás. De akik tudják, hogy a szenttélevéshez nagyobb heroizmus kell, mint amennyi a csupaaktív, de Isten-nélküli élethez, azok tudják azt is. hogy Margit kolostori életfeláldozó passzivitásában több tevékeny és férfiasan heroikus hazaszeretet van, mint a hangoskodók színpadias, jutalmat követelő hazafiasságában. Sőt: nyiltan kimondjuk azt is, hogy Margit áldozatos hazaszeretete felülmulta sokak akciókban gazdag hazaszeretetét is, mert Margit apáca