Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1943

33 3. Ifjúságunkban a népi gondolatot részben el kell mélyítenünk, részben meg kell tisztítanunk. A) Meg kell tisztítanunk, még pedig annyiban, hogy elevenen égjen az ifjúság tudatában, hogy a népi gondolatot egyes népi írók és propagandisták nem sajátíthatják ki maguknak felekezeti szempontból. Tisztításra szorul a népi gondolat azért is, mert ifjúságunk ferde szemszögből nézi e gondolatot és túlzó parasztimádattal a mûparasztok állnak szeme előtt mintaképként. De nem engedhetjük, hogy műparasztok parasztimádattal megosszák a magyarságot. A tisztítás azonban nem lehet puszta negáció és a népi írók anatémázása a fiúk előtt. A magyar pedagógus csak akkor szólhat hozzá jogosan a népi írók kérdéséhez, ha azok legfőbbjeit olvassa és ha tanítványait is előkészítette ezek olvasására, kritikával olvastatja őket. B) A népi gondolatot el is kell mélyíteni. Nem kell attól félnünk, hogy ez idegen eszmeáramlat utánzása, mert a jót idegentől is eltanulhatjuk. De mi nem azért akarjuk elmélyíteni a népi gondolatot, hogy a külföld felé korszerűek legyünk, hanem azért, mert a népi gondolat felkarolása magyar tradíció-mentés, tehát töke, melyből a magyarság élhet. A népi gondolat felkarolásával pótolnunk kell a mult század mulasztásait, mert ezek a mulasztások az okai annak, hogy a tehetséges magyar nép nem nyomulhatott fel számaránya és tehetsége szerint a magyar intelligenciába. Ne csak mondjuk a magyar népet a magyar intelligencia utánpótló osztályának, hanem tegyük is azzá. A katolikus iskoláknak pedig különösen is kell foglalkozniok a népi gondolattal, mert ha gyökerében vizsgáljuk a dolgot, akkor látjuk, hogy a magyar etnikum = ősi magyar katolikum. III. Gyakorlati magyar öntudatnevelés. Az eddig tárgyalt elméleti megállapításokból ezeket a gyakorlati következtetéseket vonhatjuk le: 1. A gimnázium katexochén magyar ünnepeit (okt. 6. és márc. 15.) ki kell emelnünk a sablonból és a parancs végrehajtásából származó unalomból. Ezeken az ünnepélyeken a vezérelőadó tanár legyen. 2. Az önképzőkört állítsuk egész éven át — tervszerű programmal — a magyar gondolat szolgálatába. Az önképzőkör tűzzön ki pályadíjakat, hogy azzal a tanulókat buzdítsa a magyar gondolattal való behatóbb foglalkozásra. 3. Adjunk magyar öntudatot nevelő könyveket az ifjúság kezébe, tehát az ifjúsági könyvtárban legyenek bőséges számban ilyen tárgyú könyvek. Év közben vagy év végén jutalmazzuk ilyen könyvekkel a tanulókat. 4. Ápoljuk a magyaros külsőségeket. A magyaros diákruhát emeljük ki az ünnepi díszruhák sorából. Még táncában is legyen magyar az ifjúság, és ne csak bemutatóként tanuljon meg 1—2 magyar táncot. A magyar zászlót mindig hódoló tisztelettel és magyaros fegyelemmel köszöntse az ifjúság. Követeljünk ünnepi tiszteletet himnuszunknak. Tanulóink ne szégyeljék a márc. 15ii kokárdát és az igazán magyaros jelvényeket. A magyaros formák megismertetésével és megszerettetésével neveljük a magyar ízlést: házban, lakásban, bútorstílusban, ruhákban, szobadíszekben, művészetben, irodalomban. Természetesen ezekben nem a népi dolgok szolgai lemásolására és városba hurcolására, hanem a népi motívumokon felépülő, de városiasított magyar formák ápolására gondolunk. Ebben a szellemben nevelt ifjúságunk talán ráeszmélt egyik nagy írónk mondására: „Nem vagyunk egy nemzetnél sem alábbvalók."