Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1942

25 készséget is megmutatták, amellyel a családok be akarnak illeszkedni az iskola nevelői elgondolásába. A második félévben Borbély Kamill tanár tartott előadást „Középiskolás diákjaink a két világháború között" címen. Az ősz folyamán Szülök iskolája keretében 10 előadást rendeztünk, öt előadáson Borbély Kamill volt az előadó „Gyermekünk jövője" címmel. Az 1. előadásban (Mi lesz az érettségi után?) a pályaválsaztás előkészítésének fontosságáról beszélt és felhívta a szülök figyelmét arra, hogy a középiskola befejezésével még nem szűnik meg nevelői feladatuk, sőt ellenkezőleg, akkor kell a legnagyobb problémát megoldaniok. A 2. előadásban (Készülés a hivatásra) azok a módok kerültek tárgyalásra, amelyek az ifjú lélekben felébreszthetik és erősíthetik a hivatást. A 3. előadás (Divatos életpályák) az ifjúságnak az egyes életpályák iránt való és koronként változó érdeklődéséről szólt. A 4. (A legjobb pálya) a belső hivatásérzet jelentőségét ismertette. A befejező 5. előadásban (A béke iskolája) az előadó azokról a feladatokról beszélt, amelyek a szülőkre várnak, hogy gyermekeiket megfelelő helyen készíthessék elő a boldogabb korra, a béke idejére. A másik öt előadást Szunyogh Xavér tartotta. Előadásainak tárgya: Kérdések a magyar ifjúsághoz. Ha az ifjúságnak szánt lelki könyveket nézem át, akkor az utóbbi idők ötven könyve közül negyven különböző címen a nemi életről szól. Közben pedig megtörténik, hogy oly részletesen tárgyalnak fiziológiai kérdéseket, hogy magam is 47 esztendős koromban egy ilyen könyvből tudtam meg egészen új adatokat. A könyvtárban lévő példányok pedig azokon az oldalakon vannak elkoptatva és ott nyilnak ki maguktól a sok olvasás miatt, ahol ilyenekre talál kielégítést az ifjú fantázia. Jól értsenek meg: nem azt mondom, hogy erről nem kell szólni és írni, csak azt mondom, hogy nem elég csupán erről írni és szólni. Úgy érzem, hogy nem ez az egyetlen kérdés, aminthogy nem ez az egyetlen pedagógiai és pasztorális probléma. Diákoknak mondott beszédeimet szeretném én is egyszer összegyűjteni és kiadni ezzel a címmel: Kérdések a magyar ifjúsághoz. Ebben én a következőket kérdezném meg tőlük: 1. Megvan-e benned az igazi tekintélytisztelet, melyet az Isten ezekkel a szavakkal parancsolt meg: Tiszteld apádat és anyádat. Amint azonban a családból kifejlődött az állam és amint az államokból áll ma az emberiség, ugyanígy kell a tiszteletet a szülők iránt kitágítani és átvinni az elöljárókra, az öregebbekre, sőt Szent Benedek a kolostorban azt kívánja, hogy egymásnak is engedelmeskedjünk, de a világban is. Ez az elv vezetne boldogabb társaséletre. A hazaszeretet és az egyházszeretet itt találná meg a maga isteni megalapozását. Viszont ennek a figyelembe nem vevése van oly káros, mint bármely más parancs áthágása. A tiszteletlen, az engedetlen, a közösséggel nem törődő gyerek van oly „erkölcstelen", mint a leányok után leselkedő kamasz. 2. Azután megkérdezném: Megvan-e benned a felebaráti szeretet? Mert nemcsak a hatodik parancsolathoz ad a hegyi beszéd új értelmezést, hanem az ötödikhez is: „Hallottátok, hogy mondotta a régieknek: Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre. Én pedig mondom nektek, hogy mindaz, aki atyafiára haragszik, méltó az ítéletre; aki meg azt mondja