Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1942

t DR. KEMENES ILLÉS Több mint tíz éve nem tartott iskolánkkal hivatalos kapcsolatot, mégis úgy kell búcsúztatnunk, mint a mi halottunkat^ Intézetünket megnyitásának már második évében ő vette kezébe, s nyolcévi működésével (1924—1931) ő alakította ki szokásait és szellemet. Nemcsak igazgatónk volt, hanem inkább alapítónk. Ha nem is ő tette- az első kapavágást, mindenesetre ő vonta meg az első barázdákat. S ezek a barázdák mélyre hatoltak: tanár-, szülő-, gyermekszívek mélyébe. Mert ezt munkálta Kemenes Illés egész életében: a szivek mélyébe kereste és találta meg az utat. Az a pedagógus volt, akinek pedagógiáját mindenki egyszeriben megértette és boldog elismeréssel fogadta: felsőbb hatóságai, tanártársai, tanítványai, magas hivatali méltóságában alárendeltjei, de alighanem mindenkit megelőzően a szív hangjára legélénkebben rezonáló szülők, nemcsak az anyáknak, de az apáknak is rajongó serege. Kemenes Illésnek egyéniségében rejlett, hogy mindig jót akarjon és ezt szüntelen szolgálattal és fáradhatatlan fáradsággal valósítani is törekedjék tanítványok, pályatársak, társasági ismerősök vagy ismeretlenek, szegény, magukra hagyott kisemberek vagy hatalmon lévő, társadalmi helyet betöltő nagyok számára egyaránt. Az embernek kijutó csalódások nem zökkentették ki a jóakarat és jótevés útjából. Ez természetes, hiszen jósága nem evilági forrásokból táplálkozott. Ha természetes gyökerekről hajtott volna, nem tudott volna olyan általános, áldozatos, következetes és rendíthetetlen maradni. Elhúnyt nagy rendtársunk pedagógiája nagy igazolásra talált életében s halálában egyaránt. A szeretet szolgálatára szentelt életútját a hivatalos és társadalmi elismerések emlékjelei szegélyezik. Mint az Országos Közoktatási Tanács munkavezetője, majd mint tankerületi kir. főigazgató elérte azt, ami a középiskolai tanári rend keretén belül elérhető, de aminek elérése főkép szerzetes paptanár számára nagyon is nehéz. E mellett legmagasabb helyről ismételten nagy kitüntetésekkel