Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1941

15 Lelkedhez illő tárgy a nép erkölcse! Az erkölcs-alkotó teremt népet, Az erkölcs minden polgártestnek lelke, E talpon áll létünk, alkotmányunk, Minden népek, kiket csak esmerünk Most és a mult kor törteneteiben, Az erkölccser nőttek s viszont fogytak. Látja az erkölcsi fogyatékosság káros gazdasági következményeit, a külföld-majmolás anyagi oldalát is. Keszthely és Cenk bölcs nagyjai, Festetics György gróf és a múzeumalapító Széchenyi Ferenc gróf példái lelkesítsenek minden magyart. Követésük nemcsak eszményi értékű, mert ők Tudják, hogy a szent erkölcs törvénye Nem más, mint önjavok feltétele ; Tudják, hogy mi szolgál honjok javára; Tudják, hogy a nemzetnek sorsával Saját hasznok szoros összefüggésben áll. Az 1809 nov. 25-én kelt levelében Kazinczyt értesíti az epistola készültéről: „Ezen darabomban nem annyira Veled, mint cravátosainkkal (a külföld-majmolókkal) fogok beszélgetni. Én nem tudok megszabadulni azon nevetséges bolondságtól, amely engem szüntelen arra ösztönöz, hogy használjak és tanítsak." A vájt fülű széphalmi mester helyesen veszi észre Berzsenyi javító törekvéseinek erejét: (versei) igen-igen nemeslelkű, nagy talentumú és tüzű embert, hazafit és barátot mutatnak. „Ő egy kis Sonderling, egy kis Rousseau" írja Kölcseynek 1810-ben. Miért érezte különcnek Kazinczy Berzsenyit? Része lehetett benne a költő leveleiben megnyilvánuló szerénységnek is, mit a rutinos Kazinczy félszegségnek érzett, de Berzsenyi ihletének erős erkölcsi, nemzeti jellege is idegen volt a nemcsak finomlelkü, hanem finomkodó irodalmi vezér előtt. Berzsenyi is, Kazinczy is földbirtokos nemesek voltak. Számukra az irodalom semmi anyagi előnyt nem jelentett, de gazdálkodási rendszerükben is látjuk egyéniségük eltérését. Kazinczy mint földbirtokos is író maradt. A birtok kezelése számára kínos teher volt, nem szerette és ezért nem is értett hozzá. Berzsenyi biztos szemű gazda volt, jól látta a magyar mezőgazdaság helyzetét, ezért bír különös értékkel 1836-ban írott akadémiai értekezése „A mezei szorgalom némely akadályairól". Széchenyit már ismerte a költő. Már a Lovakrul írott munkájának megjelenése után több levelet váltott vele. Észrevette Széchenyi törekvésének jelentőségét, és a legnagyobb magyarnak iránta mutatott szeietete, megértése szívét is megnyerte a Kölcsey-bírálat óta még jobban visszahúzódó költőnek. Széchenyi törekvésének, a nemzeti önismereten alapuló erkölcsi reform-munkának rokona az akadémiai értekezés is. Ismeri Berzsenyi a kor idevágó irodalmát, adatait is sokszor belőlük veszi, de főforrása mégis csak saját tapasztalata, saját okoskodása és szívből fakadó nagy törekvése a bajok orvoslására. Hazánk a török hódoltság következtében jelentékenyen elmaradt nyugat gazdasági fejlődésétől. A XVIII. század, mely sok tekintetben az építés, az erőgyűjtés ideje volt, gazdasági tekintetben legfeljebb a főúri nagybirtok újjászervezését hozta, melynek jelentős mozzanata az erős