Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1940

30 évek vetettek fel, könnyen megérthetjük, hogy különösen olyan országban, ahol a népszaporulat sem kielégítő, a hiányokon nem lehet máskép segíteni, mint úgy, hogy az államhatalom veszi a kezébe az utánpótlás irányítását. Magyarországon a helyzet lényegesen más. Nálunk a hivatások többsége ma is az őstermeléssel van kapcsolatban: itt pedig a modern élet lázas lüktetése sokkal kevesebb nyomot hagy. A magyarságnak a földhöz való ragaszkodása még mindig elegendő erő ahhoz, hogy a legfontosabb életpályákhoz kellő számú ifjút vonzzon. Az értelmiségi pályákon rosszabb ugyan a helyzet, de remélni lehet, hogy a rendes módok (az egyetemekre felvehető tanulók számának megállapítása, a kikerültek méltányos díjazása) elégségesek lesznek a problémák megoldására. De másrészt abból a szempontból, hogy megfelelő emberek kerüljenek a megfelelő helyekre, nagyon hasznos szolgálatot tehetne a pályaválasztási tanácsadásnak a mostaninál nagyobb mértékben való kifejlesztése. Ennek nem ellentéte, hanem éppen kiegészítő része, sőt előfeltétele a szülői háznak és az iskolának előkészítő munkája. Különösen az iskolának lehet ezen a téren a mostaninál sokkal nagyobb szerepe. A tanácsadásra rendesen csak akkor kerül a sor, mikor már a növendék készül kilépni az életbe, mikor már közeledik a pillanat, hogy jövőjéről véglegesen döntsön. Ezt azonban az érdeklődésnek, tűnődésnek, fontolgatásnak hosszú korszaka előzi meg, amelyet a nevelőnek fel kell használnia arra, hogy növendékeivel megismertesse az egyes életpályákat, az ifjúságra váró feladatokat, az egyes hivatások követelményeit, a nehézségeket és a szépségeket. Az egyes tantárgyak tanítása közben bőven nyílik alkalom, anélkül, hogy az irányítás feltűnő volna. Hogy csak pár példát említsünk: a hittanár minden pályára vonatkozólag adhat irányító gondolatokat, beszélhet a papi élet magasztosságán kívül az orvosi, a mérnöki, a katonai pálya szociális vonatkozásairól, a történelem tanára a jogi, gazdasági pályákról emlékezhetik meg, az irodalom-szakos tanár például a tanári, újságírói élethivatásról, a mennyiségtan tanára a mérnöki, közgazdasági pályák követelményeiről adhat felvilágosítást. Egy történelmi személy, egy politikai esemény, egy szépirodami mű, egy mennyiségtani példa egyformán alkalmas lehet arra, hogy a tanítványai sorsát féltő gonddal figyelő tanár felhasználhassa páyaválasztási tanácsadásra. Házi olvasmányul a tanulók kezébe adott munka, ha annak kiválasztásában és ajánlásában erre is figyelemmel van a tanár, sok indítással szolgálhat a hivatás kifejlesztésére. Mindez a kérdés tárgyi részére vonatkozik. Egyéni, alanyi vonatkozásban hasznos szolgálatot tehet a tanulók törzslapjának a kötelességen túlmenő, szívvel végzett vezetése. Ha az osztályfőnök esztendőkön keresztül a pályaválasztás szempontjából is figyelemmel kíséri a tanuló testi és lelki fejlődését, hajlamait, érdeklődési körét, kiválóságait és hiányait, lassankint biztos ítéletet tud mondani arról is, milyen pályára alkalmas és milyenre nem. A tanuló törzslapjával a kezében az osztályfőnök nyugodt lelkiismerettel adhat tanácsot ebben a kérdésben, ha hozzá fordulnak. De e mellett, meggyőződésünk szerint, a tanácsadói intézménynek a mostanin túlmenő megszervezése és általánossá tétele is kívánatosnak