Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1940

19 Milyen volt a vén gulyás . .. fiatal korában? Aki akarja, versben írhatja. Ez a vers hasonlítson Arany János versformájára. A feladatot ismét megbeszéljük: ez lesz a tulajdonképeni feldolgozás. A feladatot a gyermek biztosan a 7., 8., 9., 13. és 14. versszakok alapján írja majd meg. így haladunk lassan a testtelenebb, hangulatibb lírikumok felé. Elérkezünk ebben az osztályban Szabolcska Mihályhoz. Költeményei közül a Salzburgi csapszékben-nel kezdjük. Ezt úgy dolgozhatjuk fel, mint a Pató Pál-t. Másodiknak vehetjük a Hortobágyot, harmadikul pedig a Tele van a város akácfavirággal kezdetűt. Egyre jobban kihull a szemléletes elem és inkább csak a hangulat marad. Itt a hangulati elem hangsúlyozására ismét kerülő utakat választhatunk. Említsünk egy-két népdalt, ha lehet, énekeljük is el egyiket-másikat. Pl. Az erdő, erdő, marosszéki erdő kezdetű finom és szép székely népdalt. (Tanítványaink, háia a magyarszellemü énekoktatásnak, 'bizonnyal ismerik.) Lírai olvasmányaink, még nagyon kezdetleges fokon, közelebb segítik tanulóinkat a vers-hez. Nagyobb olvasmányhoz érkezünk ezek után a IV. osztályban: a Toldihoz. Itt két feladatot kell élményi olvasásunknak és olvastatásunknak szem előtt tartania: a mese-élményt (az olvasmány egészének, a kompozíció mesteri voltának élményét) és a részélményeket. Minden nagyobb olvasmánynál ez az út a fontos. Az egészélmény ne a bevezetőn alapuló tartalomból induljon ki, hanem az olvasmány egészének átfogó ismeretéből. Olvassa el a növendék az egész Toldit most már házi feladatként, irányítás nélkül. Számoljon be részletesen a meséről. Minden órán, minden alkalommal lássa azt az egészet, amelybe az éppen feldolgozott, megtárgyalt részlet szervesen (kompozíció) beleilleszkedik. Itt nevelhetjük a tanuló szerkezet-érzékét, akár olvasmányainak megítélésében nyilvánul ez meg később, akár saját alkotásainak felépítésében. Az olvasmány-egész átfogó ismerete után foghatunk bele csak a közös feldolgozásba. Ennek a feldolgozásnak azonban olyannak kell lennie, hogy állandóan felszínen tartsa az érdeklődést: minden új résznek legyen külön mondanivalója. Ez meg is van, csak a tanárnak kell ezt felfejtenie. Ezen a ponton újabb olvasási, illetve olvastatási problémát talál a tanár: az olvasmány nyelvi mondanivalója. Itt tanuljon meg a tanuló a magyar szavak szépségein ringatózni. Most már erőteljesebb lehet a nyelvtani és olvasmányi koncentráció. A szabatos, magyaros kifejezések és szólások magyarázata, tömör szépségük megmutatása és a helytelenekkel való összehasonlításuk az igazi nyelvtanítás maradó eszközeiként szerepelnek. A nyelvtanban tanult alaktani és mondattani ismeretek óráról-órára bőven illusztrálhatok és felszínen tarthatók. Ez nem azt jelenti, hogy az olvasmányból alkalmazott nyelvtant csináljunk. A kompozíciós-élményt is rögzíthetjük és irathatunk tanítványainkkal egy prózai Toldit más cselekménnyel és módosított körülmények között. (A cselekmény megmutatásánál és a szerkezet logikus és mesteri voltának felfedésénél azonban jusson eszünkbe az egyik budapesti iskola grafikon-borzalma!) Fontos: a kompozíció felismerésének is élményinek kell lennie és nem intellektuálisnak. A kompozíció megmutatásában bennfoglaltatik a hős lelki rajzának egész logikája. Ez már a lélektani élmény felé vezeti olvasóinkat. Olvasmányunkkal kapcsolatban felhívhatjuk tanítványaink figyelmét