Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1940

16 gyon jó feladatot figyelünk meg, biztatásul adjunk egy-egy jelest, de rossz osztályzatot ne! Ezzel a munkával eltöltöttünk két-három órát. (Most ne sajnáljuk az időt!) Most a legfontosabb az élmény: mentől elevenebb, mentől színesebb, annál maradóbb! A gyerek látja, hogy nem nehéz Erős Jánosnak lenni, és megdicsérő, serkentő munkánkból azt is látja, hogy érdemes. Még mindig nem nyúlunk a szétszedett analízishez. Egységes képet kell adnunk és rögzítenünk az olvasmányról. (Itt még nincs nyelvtan: ezt végezze el a latin tanár a maga céljai érdekében. A nyelvi tények tudatosítása a magyarral kapcsolatban csak későbbi munka feladata.) Ha szabad így mondanunk, a magyar tanár még csak játszik növendékeivel, játssza az élmény és fantázia szép játékait. Ez úgysem szűnik meg teljesen olvasmányaink során. Az olvasás továbbra is szép, de kemény játék lesz. A tanár és növendék játéka azonban komoly és felelősséggel teljes munka. Ez a különös paradoxon kíséri végig a tanárt olvastató és olvasó munkáján. Láttuk az élménnyé tevő olvastatás két alapmozzanatát: elevenné kell tennünk az olvasmányt és személyes élménnyé kell varázsolnunk. Alsó fokon ez a két feladat kísér végig munkánkban a IV. osztályig. Az I. osztályban heteket kell erre szánnunk. A latin tanítás, mint nyelvi tanítás itt még az ancilla linguae Hungaricae szerepét játssza. Ezért is kívánják meg a rendelkezések, hogy a két tárgy az I—II. osztályban egy kézben legyen. A nyelvtanulás kemény munkájának ódiuma ne a magyar-t érje. Később a házi dolgozatokat már nézzük meg a helyesírás és magyarosság szempontjából is. Ezzel még csak a grammatikai tanítás céljait szolgáljuk, nem pedig az olvasmányok nyelvi és stiláris anyagának feldolgozását. Az I—II. osztály magyar nyelvtani anyagát csak később kezdjük koncentrálni az olvasmányi anyaggal, illetve a házi feladatokkal. Egy darabig a gyerek ne lásson olvasmányokon alapuló házi feladataiban fogalmazást, csak gátlás nélküli megnyilatkozást. Itt követik el a nem irodalom-szakosok, tanárok és felügyelők egyaránt a legtöbb hibát: kézzel fogható, számonkérhető, bevasalható eredményt akarnak látni a tanulás első fél hónapjaiban. Nem törődnek azzal, hogy a gyermekben meghal a mese, az élmény; közte és olvasmányai között talán örökre elvész a személyes kapcsolat. Az olvasmányt igyekszünk közelebb hozni tanítványainkhoz. Ez az első, mondhatnók alapvető feladat. Az Erős János-példát csak típusként említettük. Az olvasmány-élmény rögzítése, elmélyítése még mindég főfeladatunk. A nyelvtant, a nyelvi tények grammatikai tudatosítását még igyekezzünk az olvasmánytól függetlenül tanítani részben mint a magyar nyelv, részben mint a latin nyelv tanárai. Az olvasmány a nyelvtanár számára még mindég ,,noli me tangere". Itt az irodalom tanára dolgozik. Ezért kívánatos még a külön olvasmányi és külön nyelvtani óra, a magyar nyelv és irodalom itt még szinte két külön tárgy. Ezt a két tárgyat ezen a fokon még csak koncentrációs kapcsolatok fogják eggyé: a mondanivalót igyekezzünk szabatos nyelvi keretek közé szorítani, de ne úgy, hogy ennek az igyekezetnek az olvasmány-élmény vallja kárát. Mint min+ denütt, itt is a legfontosabb az olvasmányi élmény. Csak akkor nevelünk olvasót, ha nem a kötelesség, hanem a vágy űzi tanítványainkat' á könyvhöz.