Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1939

20 hátik valami tanulság. Ez azonban ne tegye tönkre a gyerek meseszövő, magyar multat látó képzeletét és már meséből valóságba hajló alkotó kedvét. A második osztály munkájánál a Részletes Utasítások feladatul tűzik ki, hogy a gyermeket közel hozzuk a magyar nép egyeteméhez, amely természetesen a magyar élet nagy egyetemességét is jelenti. „A munka célja — jelzik a Részletes Utasítások — a népi közösségtudat állandó növelése." Az olvasmányok megbeszélésénél az a nagy feladat vár a tanárra, hogy észrevétlenül, kirívó igyekezet nélkül elmossa a magyar életben tragikusan emelkedő elválasztó határokat. Fontos ez a vidéki iskolákban, ahol különböző társadalmi . osztályokból kerülő gyerekek kerülnek egymás mellé és sajnos, nem egyszer, még ha a maguk gyerekes módján is, egymással szembe. Az olvasmányanyagban előírt Körösi Csorna Sándorról, Munkácsy Mihályról, Petőfi Sándorról szóló olvasmányok nagyon is alkalmasak arra, hogy megmutathassuk azt, mint lett az asztalosinasból és a mészáros koplaló fiából a magyarság nagy büszkesége. Ne feledjük el, hogy tanítványaink most kerülnek ki a fentebb mesekorszaknak nevezett korból. Még most tele vannak a mese mozzanataival. Nagyon tetszik nekik, hogy az egyszerű pásztorlegénynek felajánlják a királykisasszony kezét, de ő azt visszautasítja (János vitéz). Ha ügyesen közöljük vele a dolgokat, meglátjuk, mennyire lelkesedik majd Szibinyáni Jankért, aki később a keresztény világot olyan nagy hálára kötelezte le nemzetünk iránt és Petőfi Sándorért, aki a világ legelső költői között vívott ki magának tekintélyes helyet. Ez a propaedeutikus korszak nemcsak az olvasmányanyag materiális elraktározása, hanem az érzelem elmélyítése következtében is előkészíti a nagy irodalmi megélések nevelő szintézisét. A II. osztály anyagának elvégzése után lassan-lassan búcsút veszünk az irodalomtanítás érzelmi tényezőinek ilyetén intenzív kiaknázásától. A III. osztályban új feladat elé kerül a tanár. A magyar nyelv és irodalom tanításával párhuzamosan megindul a magyar történelem tanítása is. Olvasmányanyagunk továbbra is szigorúan történeti és mint ilyen, a magyar irodalom és magyar történelem szoros ikertestvérisége következtében belekapcsolódik a történelembe. A gyerek a magyar sors nagy mozdulásait: dicsőségét, tragédiáját már nemcsak az olvasmányból, az irodalomból ismeri meg, hanem a történelemből is. Itt már megmutathatjuk neki a nagy összefüggéseket a magyar irodalom és a magyar történelem között. A kolostori irodalom a középkori kereszténnyé levő Magyarország irodalma; a reneszánsz és humanizmus Magyarországa pedig nemcsak az anyagi erőket igyekszik kihasználni, hogy nagyhatalommá legyen, hanem az európai szellem magaslatán is áll. Milyen eredményesen mutathatjuk meg tanítványainknak a kétarcú és mégis egy Mátyás királyt! Itt azonban nagyon kell vigyáznunk, hogy az Utasítások érvénye megmaradjon, mert itt a történeti utat kell megismernünk, mely a múltból jön ugyan, de a jövőbe vezet. Irodalmi tanításunknak homlokterében mindenesetre az irodalmi alkotások állanak és ennek az útnak a megismerésében „nem a mult események megismerése vezet bennünket, hanem az irodalmi müvek sora" (Részletes Utasítások 17. 1.). Azt jelenti ez, hogy a nemzeti neveléseszmény mellett az esztetikai nevelés eszménye is számottevő és irányt mutató számunkra.