Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1939

98 már nem lesz irányítónk, s amely nyolc éven át szilárdan mutatott az örök Pharosvilágitotta jövőbenyíló üt felé! Diák-Pajtásaink! Tőletek nem búcsúzom. Ti éppoly fiatalok, könnytelenek és pajkosak vagytok, mint mi voltunk! Ti még nem tudtok sírni és komoly szeretettel kívánom, hogy ne is tanuljatok meg egyhamar! Ti a nyomunkban jártok és már a sarkunkban vagytok. Lássátok, mi hetvennégyen most elmegyünk. Elmegyünk oda, ahová minél későbben jó csak eljutni. Ti ezt még nem egészen értitek és bár ne is értenétek meg soha! Mégis Isten-hozzádot mondok. Viszontlátásra az Életben! Kedves jó Igazgató Úr! Kedves jó Tanár Urak! Laudetur Jesus Christus! Kedves Fiúk, Isten Veletek!" * És most, amikor utoljára állunk együtt az intézet kapujában, félénken fogjuk m

eg egymás kezét, látva az előttünk kavargó Élet kiábrándító valóságait és nem merünk elindulni. De ekkor fülünkbe csendülnek szeretett Igazgató Urunknak bölcs szavai: „Fiaim, ha Istenre függesztett szemmel járjátok az Élet rögös útjait, nem buktok el, még ha mindenki összefog is ellenetek, még ha úgy érzitek is, hogy rátok omlik az egész Világ!"