Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1938

27 5. Vallásos és hazafas nevelés. A közép-iskolai nevelő-oktatás a szülők részére eszköz gyermekeik nevelésében. A középiskola a szülök munkatársa. Ez az az alapvető elv, melyet minden intézet szem előtt tart és amelyre a bencés nevelés hagyományai szellemében a mi intézetünk is mindig törekedett. A gyermek elsőrangú nevelője a szülő és a családi környezet, amint azt a paedagogia perennis hirdeti és Istenben boldogult XI. Pius pápánk hathatósan hangsúlyozta. Jelentésünkben be akarunk számolni arról, mily gátlások érvényesülnek ezen a téren. Nagyon sok család résztvesz a modern életiramban. A modern élet, a nagyváros nyughatatlansága, izgatottsága a családon keresztül a gyermekre is kihat. A modern város kifelé való élete a gyermekeken is meglátszik. Sok szülő a szórakozó helyek, bridzs-szalónok állandó látogatója, családi életet jóformán alig él. A magára hagyott gyermek nem érzi a családi fészek melegét, otthon nélkül, támasz nélkül tehetetlenül vergődik. Sorsa a fészekből kiesett szomorú madársors. Hiába veszi észre az iskola a szülők kifelé élésének szomorú eredményét, hiába küzd megfeszített munkával a tanári kar, az édesanyai szív melegét és az édesapai kéz szigorát mindenben nem pótolhatja. S az eredmény nem egy esetben a valamikor jól tanuló gyermek szomorú lecsúszása. Sokszor az erkölcs-nevelést is károsan befolyásolja a túlságosan modern életet élő szülői ház. Az iskola — saját tapasztalatunk alapján kell mondanunk — kénytelen panaszkodni sok szülő könnyelműsége miatt, mellyel a sajtó, a mozgófényképszínház, a képek, a strand, sőt szórakozóhelyek vakációi látogatása, házibálok, zsúrok területén gyermekeinek szinte korlátlan szabadságot engedélyez. S hogy az engedélyezett vagy elnézett szabadság hogyan bosszulja meg magát és hányszor tesz tönkre nagyon szépen indult diákpályát, minden intézet szomorú példákkal tudja igazolni. A modern árral való úszás nagy bajokat okozhat világnézeti téren is. Konkrét adatok állanak rendelkezésünkre, hogy a gyermek a szélsőséges nézeteket (hitleri hajlamok, nyilaskeresztes velleitások, antiszemitizmus, világnézeti liberalizmus, hitbeli indifferencia) családi körében, vagy a rokonságban szedi fel. Különösen többször előforduló eset — rokonsági ráhatás formájában — a gyermek által szeretett nagybácsi hatása ezen a téren. Szomorúan kell mondanunk, hogy sok növendékünk a mai kor szellemi zűrzavarában, a vélemények ellentétes harcában egyedül áll és irányító nélkül van. Világnézeti téren: a modern problémák szellemében próbáltunk ezen a bajon segíteni: egyrészt a gyermekkel való egyéni megbeszélések által, másrészt több osztályban rendezett tervszerű megbeszélések, kis ankétok által. Nevelésünk egyik alappillére a fegyelem megkedveltetése. Mélyen áthatva a szentágostoni gondolattól: „Deus amat discipHnam", mindig megköveteljük fiatal intézetünk fennállása óta, hogy az udvarról ne fegyelmezetlen csoportokban, hanem osztályonkint sorba állva, csendben vonuljanak növendékeink munkahelyükre. Megköveteljük, hogy minden nap az első óra előtti öt percet, még inkább a lelkigyakorlatok három napját, tejes szilenciumban töltsék, hogy ezzel az önfegyelmezés munkáját megtanulják. Katonás fegyelmet követelünk a testnevelési alkalmakkor, a sportoláskor, kirándulások alkalmával. Jóakaratú ránevelésünknek meg is látszik az eredménye, mikor bármilyen közös kivonulás alkalmából fegyelmezett viselkedésünk, egyöntetű fellépésünk a közönség elismerését vívja ki. Ugyanezen oknál fogva nem tudunk eleget tenni a sok meghívásnak, mely cserkészeinket, zenekarunkat, fiainkat a legkülönbözőbb helyekre hívja. Nagy fontosságot tulajdonítunk a szociális nevelésnek, a szociális érzék fej-