Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1938

1918 — Hazatérés — 1938. A magyar történelemnek csodás esztendejét éltük át az elmúlt iskolaévben. Alig multak el Krisztus Király látogatásának napjai, alig végezhette el országlátó útját a Szent Jobb, mikor — szívünk legmélyebb megrendülése szerint — e két nagy eseménynek következményeként megmozdult a trianoni határ. Még az események közvetlen megindulása előtt is úgy éreztük, hogy ha el is jön az igazi „restauratio", arra a közel jövőben nem számíthatunk. S íme, mégis, a reménytelenség ellenére is a reménykedőknek lett igazuk. Pedig de sokszor álltak már ők is a lemondás határán. Mert úgy voltunk mindnyájan, mint mikor a hosszú tél után a tavaszt várja az ember. A befagyott folyón csak az első rianásnak kell elpattannia, csak az első jégtáblának kell megindulnia s akkor tudjuk, hogy megolvad a jégtakaró, diadalmaskodik a tavasz. Csak ezt az első megindulást de nehéz volt kivárnunk! S mikor Ipolyságnál, Sátoraljaújhelynél kidőlt az első idegen határ-jelző oszlop, éreztük, hogy megindult a feltartóztathatatlan folyamat. Most már igazán idők kérdése minden, még pedig nein a beláthatatlan és kivárhatatlan időé, hanem a közel jövőé. S így is lett! Rövid pár hét múlva a két első helyet követte Komárom, Léva, Kassa, Munkács, Ungvár, és a magyar-lakta Felvidék. S még egy rövid idő és mienk lett a Kárpátokig a ,,gens fidelissima" földje. S talán még egy rövid idő és a mienk lesz a többi is, ami ma még hiányzik s amit ma még csak remélünk, de jogosan remélünk. Reményünk alapja ugyanis nem a diplomácia furfangos szerződéseiben, nem a politika útvesztőiben, nem a hatalom és erőszak fegyvereiben van. Mert nem ezek hozták vissza azt sem, amit eddig visszakaptunk. Érezzük, hogy minden ember, akinek szerepe volt ezekben a történelmi eseményekben, nem intézője, hanem csak eszköze volt a sorsnak. Az igazi intéző az, akit nevezhetünk elvont filozofáló szóval gondviselésnek, de igazi nevén akkor szólítjuk, amikor azt mondjuk: Miatyánk, ki vagy a mennyekben. A bibliai Jób mondotta: Az Ur adta, az Ur vette el, legyen áldott az ő szent neve. Vele együtt mi is mondhatjuk: Húsz évvel ezelőtt az Ur