Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1937

A GYENGEAKARATÚ GYERMEK NEVELÉSE. A II. szülői értekezlet előadása. Már csaknem egy negyedszázad választ el bennünket a világháború kitörésétől, ez ősszel "húsz esztendeje lesz már befejezésének. Európa 1918 után átrendeződött, de olyan elgondolás szerint, ami nem a mienk, nem az igazságé. És most recseg-ropog a kontármű, s annak a nemzedéknek, mely 1918 után nőtt fel, fogalma sincs már a háború előtti békeévek nyugalmáról. Megtanult „veszélyesen élni", más szemmel nézi a múltból átvett intézményeket, más eszmények felé tekint. Európa mai forrongó állapota azonban nem egyedül az 1918—19-es békék következménye, hanem a nemzedékváltásé is. Lehetetlen gondolkozó embernek, neveléssel foglalkozó tényezőknek észre nem venni a nemzedékek váltása által okozott kérdéseket, melyek részben a mai 20—30 évesek sajátos, újszerű tulajdonságaiból, részben az előző nemzedék bizonyos fogyatékosságainak észrevevéséből származnak. Egyre jobban kiviláglik az az éles határvonal, amit a világháború vont az egész európai művelődés fejlődésében. Majdnem mindenki érzi, hogy új kornak fejlődése előtt állunk, melyről még nem tudjuk, milyen lesz, de bizonyos, hogy más lesz mint az előző volt, amint az is más volt mint az őt megelőző. Ennek a változásnak tudata a legmélyebb forrása az állandó tanügyi, helyesebben nevelésügyi reformtörekvéseknek is, melyek csak a felületes szemlélőt, az ifjúság nevelésétől, igazi ismeretéből távolabb esőt töltik el elégedetlenséggel. Igazi reformok elgondolása és keresztülvitele egyformán nehéz. A reform mindnyájunk véleménye szerint nem lehet pedagógiai ötlet, melyben a pedagógiai gyakorlat minden tényezője többé-kevésbbé gazdag, hanem az elmélet és gyakorlat vonatkozásait egyformán tisztán látó elme olyan elgondolása, amely a mai fiatalság lelkének, életcéljainak, a nemzet igazi szükségének ismeretén alapszik. Az iskola, sajnos, sok kísérletnek vált színhelyévé, de világosan látszik valamennyi eddigi reformtörekvésnek közös vonása, hogy hadat üzen a középiskola és általában a gyermeknevelés túlzóan értelmi jellegének. A mai középiskola az egész lelket akarja nevelni, tehát a jellemet is. A bencés iskolák jellege mindig is ez volt: tanításunkban, fogadó óráinkon, cserkészetben, iskolai