Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1936
4 Hogy előbbi hasonlatunkat folytassuk, az egyetemes műveltségnek mai asztalánál már külön poharakba töltik a Rajna borait, a francia pezsgőt s az angol whiskyt s a délvidék nemes italait. A latin nyelv kultúrakapcsoló szerepét a modern nyelvek vették át, amelyek ismerete nélkül a nemzet szellemi életében beáll az a változás, melyről André Gide is megemlékezik oroszországi úti élményeiben. A magyar középiskola az 1883-as XI. tc. óta mindkét típusában, a gimnáziumban és a reáliskolában tanította a német nyelvet, az utóbbiban a franciát is. A Klebeisberg Kunó gróf alkotta 1924-es XI. tc. megtartotta a klasszikus gimnáziumban a németet, a szívesen fogadott reálgimnáziumba bevitte a német mellé a második modern nyelvet, a reáliskolában meghagyta a másodikat, amely a két utóbbi iskolanemben már nem kizárólag francia, hanem angol vagy olasz is lehetett. Az 1934-es XI. tc. létrehozta az egységes magyar középiskolát, mely valamennyi intézetben kaput nyitott a második modern nyelvnek, amely változatlanul az angol, francia, olasz maradt. A modern nyelvek tanítása általánosság tekintetében nyert, sőt mondhatjuk, a modern nyelvek sürgetőinek kívánságait teljesen kielégíti, pusztán egy problémát hagy még nyitva, amiről tulajdonképen szólni akarunk, a tanítás eredményességét. A háború lezáró vonala itt is élesen feltűnik. Külföldön járó magyar ember sokszor tapasztalja, hogy nemcsak a németek, hanem más nemzethez tartozók, e tekintetben velünk őszintébben rokonszenvezők is feltételezik, hogy a magyar ember tud németül. Jómagunknak is fáradságunkba került egy ízben egy lengyel főpapot meggyőzni arról, hogy a magyarok óriási többsége csak magyarul beszél és nem németül, vagy amint nemzetünknek ezen őszinte barátja vélte, nem vagyunk németül-magyarul beszélő kétnyelvűek. A monarchia idején a német nyelv általánosabb volt, hadsereg, külkereskedelem, vámunió, pénzügy, ipar egybekapcsolta a heterogén népelemeket és a centralizáló törekvések megszűntével is dominált a soknyelvű birodalomban a világnyelv rangjára emelkedett német. A monarchia felbomlása a német nyelv terjedésére nemcsak nálunk, hanem a francia nyelvvel politikai okokból is rokonszenvező utódállamokban még inkább, kétségtelenül erős csapást mért. Nemzeti művelődésünk ezzel mindeddig mit sem vesztett. Művelődési öntudatunk önállóbb lett. De tudományos irodalmi, közgazdasági jeleseink jórésze még abban a korban nőtt fel, amikor a német nyelv tudása természetes velejárója volt a savoir vivre-rel egybekötött magasabb műveltségnek. Ha élőszó által nem is, könyveken keresztül kapcsolata volt a nagy német kultúra minden megnyilvánulásával. A jelenkor 30—40 éves nemzedéke még a kedvező időben nőtt fel. A baj a fiatalabb nemzedéket fenyegeti, ezért a legszélesebb közönség épúgy, mint közoktatás ügyünk irányítói minden módon meg akarják akadályozni az újabb nemzedék nyelvtudásának csökkenését. Az ausztriai és német csereakciók, melyek egyre szélesebb körben terjednek el, maguk után vonták a francia, angol akcióknak kezdeményezését. Elősegítette a közvetlen magyar-külföldi kapcsolatok elmélyedését a cserkészet is: nem egy csapat megy táborozni Ausztriába vagy más külföldi államba, ugyanígy külföldi cserkészcsapatok is jönnek hozzánk, sőt két éve egyik dunántúli gimnáziumunk cserkészcsapata egy teljes angol csapatot látott ven-