Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1935

KRASSAY ANTAL t 1936. jún. 19. Drága Antikánk! Kedves Testvérkénk! Alig egy hete még csak, hogy az utolsó előadási nap végét jelezte a csengő. Akkor még te is köztünk voltál. Kedvesen, mosolygósan, mint mindig. Boldog izgalommal tárgyaltuk, hogy és mint lesznek a vizsgák, milyen lesz a bizonyítvány, hogyan töltjük majd a várvavárt nagy vakációt. Dehogy gondoltuk volna, hogy te, Drága Testvérkénk, már másnap elkezded a legnagyobb vizsgára való előkészületet, nagy szenvedéseid türelmes viselésével elnyered a legszebb bizonyítványt, az igazak koronáját, tiszta, szép lelked az Úr Jézushoz száll az örökké boldog vakációra. Neked, Drága Antikánk, már jó, nagyon jó. És most, mikor fájó szívvel búcsúzunk tőled, csak erre akarunk gondolni. Mert tudod úgye, hogy nagyon fáj a szívünk érted. Hiszen te a bencésdiák mintaképe voltál. Mindenkit szetettél és mindenki szeretett téged. Sokat imádkoztunk érted, hogy mienk maradhass. De ha az úr Jézus angyalt akart választani közülünk, bele akarunk nyugodni az Ő kitüntető szent akaratába. így is a mienk maradsz. Felülről vigyázol ránk, közbenjársz értünk, őrzőangyalunk leszel. Összekötsz bennünket drága, jó Szüleiddel is, akik mibennünk mindig a te bencés testvéreidet láthatják. Drága Antikánk, Kedves Testvérünk, nem azt mondjuk most, hogy Isten veled, hanem azt: a boldog viszontlátásra! Másodikos testvéreid.