Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1935
71 szemelt Gabriella szigetre, hanem a holt ág mellett levő erdők egyik tisztásán vertünk tábort. A berendezkedés munkája után gyors tempóban folyt a gyakorlati vizimunka, az országos vízicserkesz versenyre való készülődés. A rengeteg szúnyog ellenére is pompás volt a társaság hangulata és az egészségi állapot is kifogástalan volt. Fogyott is az élelmiszer bőven, a tej és húsadag rekordot teremtett. Az uradalmi igazgatóság jóvoltából megtekintettük a sátorhelyi mintagazdaságot is, utana kitűnő uzsonnára láttak a sajtgyár egyik hűvös termében. Köszönetet kell mondanunk az uradalom részéről nyert kedvezmények miatt az igazgatóságnak, különösen Pfennigberger Frigyes uradalmi erdótanácsos úrnak, aki bensőséges szeretettel gondoskodott szükségleteink előteremtéséről és a várostól elválasztó (18 km) nagy távolság teremtette bevásárlási nehézségek elhárításáról. A nyári hónapok alatt viziházunk mindig szívesen látta itthonmaradt tanulóinkat, cserkészeinket. Az ó érdemük, nogy a Szent István-ünnepi virágos csónakfelvonuláson egyik dublónk nyerte a felvonulás egyik első díját, egy hatalmas ezüstserleget, amely keresztelőinken a törhetetlen pezsgőspohár szerepét lesz hivatva betölteni. A virágverseny első díja jó bevezető volt a versenyekhez. A versenyörs begyakorlásának munkáját Oszterer Gusztáv látta el nagy buzgósággal és tudásának legjavát adta a lelkes fiataloknak. A szeptember első napjaiban tartott versenyen sikerült is annyi nyereménypontot szerezni, hogy intézetünk alig hároméves víziraja oly erős és régi ellenfelek előtt, mint az esztergomi Hollók és a B. K. G. 2. cs. csapata, az országos verseny első helyezettje lett. Különösen jól esett, hogy az iskolaévet megnyitó beszédében Horváth Kandid igazgató urunk, rámutatva az asztalra készített sok nyereményre, példának állította oda a vízicserkészeket az intézet növendékei elé, mert erös akaratukkal, tudásukkal és önbizalmukkal diadalt szereztek intézetünknek még a rövid előkészületi idő ellenére is. Tavaly terveztük már zászlószentelő ünnepségünket, amit felejthetetlen alapítónk, Mattyasóvszky Kasszián halála akadályozott meg. Hálánk és szeretetünk jelképéül rajunk felvette nevét és a jövőben, mint Mattyasóvszky Kasszián-víziraj akarunk nevének megfelelő komoly munkával szerezni érdemet a nagy név viselésére. Október 12-én tartottuk meg zászlószentelő ünnepségünket, melynek keretében dr. Kemenes Illés tanker, kir. főigazgató úr, cserkészcsapatunk alapítója, vízirajunk fövédöje, emlékezett meg lelkesítő szavakkal a csapat tízéves jubileumáról. Ezután következett a zászló megáldása, melyet szintén dr. Kemenes Illés végzett a keresztelőre kerülő 3 csónak megáldásával együtt. Zászlónk keresztanyai tisztét özv. gróf Batthyány Tivadarné őnagyméltósága volt kegyes elvállalni, de megjelenésében akadályoztatván, helyette özv. gróf Esterházy Mihályné. sz. Batthyány Ilona grófnő adta át csapatunknak a zászlót, melynek szalagja oly klasszikus tömörséggel adja rajunk eddigi történetét: Per aspera ad astra. A zászló átadása után következett a csónakok: 1 őrsi, 1 dubló és 1 kajak keresztelője. A „Sámi" nevet viselő kajak keresztanyja gr. Teleki Jánosné őméltósága, az „Alsóbesnyö" dublóé dr. Elek Istvánné úrnő és a „Godelive" nevet viselő őrsi csónaké Mme Suzanne de Lalaing grófnő, a budapesti belga követ, meghatalmazott miniszter neje voltak. Szoboszlay Zoltán VIII. o. t. rövid, francianyelvü felkérő beszédére Lalaing grófné rendkívül kedves és a cserkészet nemzeteket átfogó erejét szépen bemutató beszéddel válaszolt, melyet, mint az ünnepség legszebb emléket, egész terjedelemben ide iktatunk:
