Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1935

27 iskola elé tűzni. Hisszük, hogy a jövendő tanterv, annak utasításai és a rendtartás meg is fogják jelölni azon utakat, amelyek a célhoz, a középiskola gyakorlatában is elvezetnek. A második célt az új törvény a nemzeti művelődés szellemének megfelelő általános műveltségben látja. Az általános műveltségen sokan azt értik, hogy mindenben legyen járatos a művelt ember, mindenhez értsen, vagy legalább mindenről tudjon beszélni valamit. Az általános műveltség pedagógiai-filozófiai értelemben más. A műveltség önmagában részesedés az univerzum szellemi tartalmában. Általános műveltségről olyan értelemben, hogy valaki ezt a szellemi tartalmát teljesen magáévá tegye, nem beszélhetünk. De bizonyos kezdetleges összetétel mégis csak meghatározható, amely körül, mint mag körül, a többi kulturjavak széles gyűrűje foglal helyet. A kultúra gazdagsága csak bizonyos körcikket enged elsajátítani, mely egyének szerint többé-kevésbbé tág és mély lehet, de ezt a műveltségi területet már nem lehet mechanikusan kijelölni, mint azt az életfeladatot sem, amely mégis minden egyénre vár. Ha az értékelmélet szempontjából nézzük a műveltséget, akkor az értékek rendszerét látjuk benne, amelyek a megismerő, felvevő lélekben a szubjektív értelemben vett műveltséget hozzák létre. De a kultúrjavak lényegét nem meríti ki azoknak értékekként való felfogása, hiszen ők más tulajdonságok hordozói is, sőt valóságuk felismerése is külön mozzanat. De említettük azt is már, hogy nemcsak a kultúra javai, hanem az egész kozmosz tényezője a nevelésnek, ennek megfelelően a műveltség tartalmi felépítésének is univerzálisnak kell lennie. Bármekkora legyen is az egyéni műveltség terjedelme és mélysége, tartalma szerint magában kell foglalnia a mechanikus okság alá vetett természetet, az emberi szellem akarati okságával kapcsolatos kultúrát és a dolgok metafizikai összefüggését reveláló értékek és az igazságok rendjét. Ha pszihológiai szempontból vizsgáljuk a műveltséget, akkor a műveltség bizonyos szellemi forma, ami a lélekben kialakul és az embert tökéletesebbé teszi. Hagyományszerü a materiális és formális képzés megkülönböztetése, amely szerint bizonyos tanulmány, pl. a matematika elvégzése után, ha a megtanult anyag, a matéria, feledésbe merül is, megmarad formális hatása, bizonyos szellemi forma, pallérozottság, mely más ismeretterület és a gyakorlati élet vonatkozásaiban érezteti jó hatását. A pszihológiai szempontnak azonban érvényesülnie kell magának a tudásnak és az akaratnak értékelésében és a szellemi képességek mellé őket is oda kell állítanunk, ha vizsgálat tárgyává tesszük a műveltség hatását az emberi lélekre. A pszihológiai értékelésben tehát a totalitás elvének kell érvényesülnie, mely a tudás, a szellemi képességek és az akarat fejlesztésének célkitűzéseit egyformán szem előtt tartja. Ilyen szempont szerint ítélve az a tudás lesz jó, amely nem emlékezet-ballaszt, enciklopédikus ismeretek öszszesége, hanem munka-tudás, mely gyarapodik, fejlődik, mert a továbbhaladás princípiuma. A formális műveltség sem drill, hanem szellemi képesség, melyből készség, szokás, azaz erény lesz. Az akarat szublimált formája a lelkület lesz, az értékek iránti érzék amely felkelti a törekvést a kulturjavak elérésére és gyarapítására. A műveltség vizsgálatánál a teleológiai szempontnak is érvényesülnie