Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1935

AZ ÚJ KÖZÉPISKOLAI TÖRVÉNY. A mintaszerű alapossággal készült Roloff-iéle pedagógiai lexikonban hiába keressük a művelődés válságának címszavát. Pedig csak 1917-ben fejezték be szerkesztését. Ha a maiak közül veszünk kézbe egyet, sokkal kevésbbé gazdagot, a művelődésről írt cikkek közül sohasem hiányzik az annak válságáról szóló. Már a háború előtt is hangzottak el vélemények, melyek szerint a nyugateurópai kultúra válságos helyzetbe jutott, de csak az azt követő nyomasztó évek légköre tette szinte általánossá a kulturpeszszimizmust, azt a lelki állásfoglalást, mely az átélés erejével rögzíti meg a művelődés válságában és a kultureszmények elértéktelenedésében való hitet. A kilencvenes évek irodalmi dekadencia-hangulata általános lett a kultúra minden vonatkozásában. Spengler munkája a nyugati művelődés alkonyáról, megszokottá tette kultúrmorfológiai elmélkedéseinek következtetését: a nyugati kultúra végét éljük, s a többi nagy kultúrkörök mintájára ez is el fog enyészni, hogy az új ember lelke, új kulturát fejlesszen saját képe mására. Platon az állam kötelességévé teszi az őrködést, hogy a zenét meg ne változtassák, a megszokott harmónia szét ne essék. A zenei hangok harmóniájánál még fontosabb az emberi szellem megnyilvánulásának harmóniája, a gondolat fogamzásának, kifejezésének közössége, a belső kapcsolat, mely a közlést lehetségessé teszi. Az aristotelesi filozófia által a középkor ki tudta fejezni nézetét a világról és a létezők össefüggéséről, minden kérdést egy középponti tárgyra Istenre vonatkoztatva, akin keresztül határt tudott vonni a csak gondolati és az érzéki világ dolgai között. A modern német filozófia, mely leginkább azonosítható a modern filozófiával, Arnold Gehlen szerint 150 éve a szellem elértéktelenítésén fárad, a szellemet a létezés középpontjától a perifériára utalja, kétségbevonja. Az életszerűség hangsúlyozása, a szellem szembehelyezése a reális lét gazdagságával a megismerés eszményét, az igazság és a feltétlen értékek elismerését tették kétségessé. A világnézeteknek egész sorozatára nyílik'lehetőség. A világnézetek különbsége a pedagógia tudományos művelésében és a pedagógiai cselekvésben is megnyilvánul. A nevelés átformálás, átalakítás, ami valamely sajátságos értékrendszerben felfogott művelődési eszményt akar megközelíteni. A kultúra javainak értékelésében az emberiség története folyamán sok szempont merült fel, melyek a mai értékrendszerekben tovább élnek és hatnak. De az eszmények sokasága nemcsak a teóriában van meg. Az egyetemes kultúrával az egész életünk összekapcsol, de intézményesen az iskola hivatott a