Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1935

98 XII. Érettségi vizsgálat. Az 1935/36. évi érettségi vizsgálatok írásbeli részét május 18., 19. és 20-án tartottuk meg. Érettségi vizsgálatra jelentkezett 55 rendes és 1 magántanuló, összesen 56 tanuló. — A tételek a következők voltak: 1. Magyar nyelv és irodalom: „Pázmány Péter a XVII. sz. szellemi életének mestere" és „A szerzetesség szerepe a magyar művelődés történetében". Eredmény: 16 jeles, 28 jó, 12 elégséges. 2. Latin nyelv és irodalom: Livius Ab urbe condita 1. XXVII. c. 44. Eredmény: 12 jeles, 32 jó, 12 elégséges. 3. Német nyelv és irodalom: „Liszt Ferenc". Eredmény: 20 jeles, 18 jó, 16 elégséges, 2 elégtelen. Az érettségi vizsgálatok szóbeli része jún. 2-től június 9-ig volt dr. Kocsis Lénárd katolikus középiskolai főigazgatónak elnöklete alatt. A kormány képviselője: dr. Kopp Tibor c. igazgató, az áll. VII. ker. Madách Imre-gimn. tanára volt. Szóbeli vizsgálatra bocsáttatott mind az 56 tanuló. Kitüntetéssel érett 4, (7.1%); jelesen érett 6, (10.7%); jól érett 27, (48.2%); érett 18, (32.1%); javító érettségi vizsgálatra utasíttatott 1, (1.9%). Kitüntetéssel érettek: Hóman Bálint, Kovásznay László, Vigh Béla, Zalay Endre. Jelesen érettek: H aller Kálmán, Holvay Endre, Olajos Andor, v. Szoboszlay Zoltán, Tomaschek Pál, Zólyomi László. Jól érettek: Beran Ferenc, Borsi György, Cziglán István, gr. Cziráky Miklós, Fenyöházi Ernő, Fóris Tibor, Fényes István, Hegedűs László, Heinrich Béla, Helembai Mihály, Kotaszek Károly, Laub János, Mariházy Endre, Márton Zoltán, Óhegyi Lajos, Potz László, Privler Béla, Sass-Kortsák István, Schmidt János, Simkó Béla, Staics István, Szakváry Károly, Szádeczky-Kardoss Gábor, Szentiványi Tibor, Szóka László, Szviezsényi Zoltán, Tallián György. Érettek: Bajnok János, Boldvai Ferenc, Bongor István, Böszörményi László, Csordás Ödön, Fehér György, Görög Géza, Hausvater József, Kertész Pál, Marek Ervin, Miklós Ferenc, Nedeczky László, Petri Sándor, Regele Károly, Székely Tibor, Verőczey Sándor, Vidák Iván, Zupka Lajos. Búcsú az iskolától... Utolsót szólt az iskola varázsszavú csengője. Sokszor hallottuk ezt a csengőszót, de most egészen másként rezdült át a szívünkön. Eddig órák, tízpercek határát jelezte, most nyolc esztendő munkájának végére hívta fel figyelmünket. Ballagj vén diák — súgta a lelkünkbe... S nient a meghatódott lelkű diákcsoport, Horváth Kandid igazgató Úr „kedves nyolcasai". Mentünk a kápolnába hálát adni a gondviselő jó Istennek, aki erőt és kitartást adott nyolc évi munkánk során. „Te Deum laudamus!" szállt lelkünkből a fohász s azután végigballagtunk az iskola udvarán.