Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1934

95 A hazautazásnál Bécs—Budapest utat gyorsvonaton tettük meg. Köszönetet kell mondanunk Trunkhahn Leopold vezérigazgató úrnak, aki a fiúknak a táborozás alatt erősen igénybevett pénzügyi helyzetét ismerve, hazajövet két ízben is megvendégelte az egész társaságot. Itt mondunk még köszönetet a kedves szülőknek is, akik a decemberi kongregációs előadások alkalmával háromízben adtak össze pompás büffét, melynek tiszta jövedelme jóval meghaladta a 300 P-t, amit részben segélyben, részben természetiekben fordítottunk a sítábor céljaira. A költségeket illetőleg bátran vallhatjuk, hogy a bencés síelők, noha Európa egyik legelőkelőbb helyén tartózkodtak, kevesebbet fizettek minden segéllyel együtt, mint közelebbi helyeken sportoló más budapesti intézetek. Őszinte hála ezért egy nagylelkű pártfogónak, aki ezt úri bőkezűséggel lehetővé tette. A sítábor vezetője Brunner Emöd tanár, a vízicserkész raj parancsnoka volt. Nyári tervünk: június hó 21-től július 9-ig tábor a viriustelepi erdő szélén. A táborterületet vitéz Pallaghy Dezső, ny. tábornok földbirtokos úrtól kaptuk. Részvételi díj 35 P. Vezetők: Havasi Lucius, Simonyi Kunó, Barabás Ince parancsnokok és bencés tanárok. A Magyar Cserkész folyóirat 114 példányban járt. Havasi Lucius, csapatparancsnok. c) Viziraj. Létszáma 1 rajvezető és 19 vízicserkész. Tavalyi beszámolónkban megemlítettük tervezett Passau—budapesti utunkat. Teljes létszámmal indultunk el hajón áldott emlékű alapítónk, dr. Mattyasóvszky Kasszián igazgató urunkkal június 27-én. Passauban elbúcsúztunk tőle és a város gyors megtekintése után, tekintettel a németországi véres eseményekre, rögtön osztrák területre eveztünk. Útközben megtekintettük a part mellett fekvő nevezetességeket, régi városokat, kastélyokat, várakat, félnapot fordítottunk Linznek, Melk apátságának látogatására és három tanulságos napot Bécs nevezetességeinek megtekintésére. Az osztrák hatóságok részéről mindenhol a legnagyobb előzékenységre találtunk. Ausztriában az első éjjelt az országhatár közvetlen közelében töltöttük, többi állomásunk Linz, Wallsee, Melk és Tulln voltak. Magyar területen Oroszvár, Gönyü, Nyergesújfalu és Zebegény. Nyergesújfaluban dr. Ridly István őméltóságának vendégszerető házában kaptunk szállást és a nehéz munka után igazán felüdítő pompás ellátást. A kitűnő nyergesi üdülésre legnagyobb ellentét volt a zebegényi éjszaka, mikor őrületes orkán dühöngött hajnalig, amikor észrevettük, hogy táborhelyeinktől száz lépésre vendéglő van vendégszobákkal, melyekben kényelmesen elhelyezkezdhettünk volna. A vihar előtti sötétség miatt este nyolckor már nem vehettük észre. A Zebegény—Budapest közötti távolság tűnt fel a legnagyobbnak. Általános vélemény szerint Szentendre-sziget hosszabb, mint a Csallóköz, de a leghoszszabb az óbudai hajógyári sziget. A boldog cserkészszülők (a házi szótárunk szerint víziszülök) örömmel ölelték magukhoz hosszú útról hazatérő gyermekeiket. A résztvevő fiúk pompás felvételekkel illusztrált naplókban örökítették meg az első tábor emlékét, versengve írták le úti benyomásaikat, a naplók közül a legszebb Szakváry Károly VII. o. t.-é, a zengötorkú Pötyinké volt. A tábori beszámoló nem lenne teljes, ha meg nem említenénk, hogy útközben sem csónakokban, sem személyekben kár nem fordult elő, csak Sass-Kortsák István VII. o. t., a népszerű Puding gyönyörű sapkája esett hétszer a Dunába. A nyári szünetben sajnosan stagnált a víziélet, a fiúk nyaralni mentek, a rajvezető Oszterer Gusztáv cserkésztiszt pedig svájci cserkésztábort vezetett, külföldön is megmutatva figyelemreméltó szervező és vezető tehetségét. Ősszel megindult a munka. Összesen 14 cserkészt vettünk fel. Karácsonyig