Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1934

91 Az évi munka programmjául az I. raj a különpróbák gyakorlását és az őrsvezetői kiképzést tette, a többi raj az I., illetőleg 11. és III. osztályú próbák elsajátítására törekedett. De nem feledkeztünk meg a lelki fejlődésről, a 10 cserkésztörvény gyakorlásáról sem. A próbázások, a magánkihallgatások a rajparancsnokoknál azt mutatják, hogy a cserkészfiúk nem csak főzni, elsősegélyt nyújtani, morsejeleket olvasni, úszni, megfigyelni stb. tudnak, hanem valamennyi cserkészfiúnak van állandó lelkiatyja, igen sokan hetenkint áldoznak (a táborban naponkint), a reggeli imájukat elvégzik, esténkint lelkiismeretvizsgálatot tartanak, napi jótettről sem feledkeznek el. Minden első osztályú cserkész legalább két lelkiolvasmányt már olvasott Tóth Tihamér könyveiből, vagy Foerstertől, vagy a Klug—Bilkey: örök dolgok c. könyvét. Sokan naponkint végeznek lelkiolvasmányt. A csapat vezetői kara: raj vezetők: Rácz Gábor joghallgató, segédtiszt, Mlinkó István orvostanhallgató, segédtiszt, Németh György joghallgató, pr. i. segédtiszt, v. Ráskay László VIII. o. t., Pál József, v. Rainer Micsinyei Vilmos és Szabados Béla VIII. o. t. rajvezetök. Az 1934/35. iskolai évben a következő cserkészek tettek segédtiszti próbát: Ráskay László, Szabados Béla, Pál József és Mlinkó Géza VIII. o. tanulók. Őrsvezetők: Kmoskó András, Privler Béla, Szádeczki-Kardoss György, Márton Zoltán, Haller Kálmán, Hausvater J., Hegedűs L., Hóman Bálint, Vigh Béla és Veress György. Csapattitkár: Schumann György; otthonfelügyelő: Hegedűs László. A próbáztató bizottság tagjai a csapat parancsnokain és rajvezetőin kívül Bagi Dénes, Esztergálos J., Fejér György, Hizsa L., Mlinkó G., Riegler Richárd (segédtiszt), Tótfalusi József, Varsányi Keresztély. A csapat élete a havonkinti csapat- és rajgyűléseken, őrsi gyűléseken s az önként vállalt munkákban bontakozott ki. A legnehezebb munka, a jelöltek kiképzése, a 10 törvény átélése és megmagyarázása Barabás Ince tanárra várt. Az iskolai év első felében minden héten volt a jelöltek számára közös összejövetel, melynek legfőbb része Barabás Ince parancsnok úr előadása, illetőleg beszélgetés formájában tartott magyarázata volt. Nagyon szép munkát végzett az I. raj, melynek egyik őrse az I. félévben örsvezetői kiképzést folytatott, a másik őrse pedig a tavasszal szociális munkát fejtett ki. Karácsonykor már felmerült a gondolat, hogy a szegény, elhagyott gyermekeknek nem elég csak ruhát és más adományt juttatni. Ezek közül igen sok olyan van, akik családi körben talán sohasem élvezték a szülői szeretet melegét. Ezért Privler Béla VIL o. t., örsvezető és őrse karácsony eltőtt 10 egészen szegény, napközi otthonban nevelődő gyermeket meghívott a Madách-utcai elemi iskolából egy szerény teára. Megható látvány volt: előkelő szülők gyerekei és szegény, foltosruhás, maszatosképű kis fiúk ott ültek a közös asztalnál. Először némán, szótlanul, de hamarosan belemelegedtek, ők is énekeltek a fiúkkal, együtt játszottak. Február hónapban még egyszer meghívtak 8 gyereket teadélutánra. Privler őrsére március hónapban új feladat várt: a Tűzoltó-utcán levő elemi iskola napközi otthonában a fiúkkal játszó cserkészeket kerestek; az őrs vállalkozott a munkára. Szombatonkint 4-től 6-ig végezték a szociális missziót. „Életünk legboldogabb délutánja" — mondogatták a fiúk, midőn jelentést adtak róla. Megkapó jelenet: a vezető úgy gondolja, a fiúknak vigyázniok kell, mert ezekkel otthon csak gorombán bántak, ezek a szép szót nem értik meg — sa cserkészfiúk az ének, a játék, a szeretet hangján szólnak hozzájuk. S a szeretet győz, a gyerekvezetönek a gyerek szó nélkül engedelmeskedik... s kívülről nézi őket a Kis Erdő munkanélküli embere, s a cserkészvezető előtt kalapot emel, s a kis elhagyott gyermek közül egyik-másiknak megnyílik a szíve. Haller Kálmán és őrse szintén végzett szociális munkát: karácsony vigiliáján d. u. a Madách-utcában, a napközi otthonban egy-