Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1934

29 lenségre törekszik és az Én-imádással végződik. Az alázatosság ezt megsemmisíti, mikor rákényszerít saját semmiségünk megismerésére, hogy csak Istent imádjuk, magunkat neki alávessük és Szent Benedek Atyánk szavaival neki „a szolgálat adóját" (Reg. 16. f.) lerójjuk. Van a bírás-gőgje: a „Nekem van!" Ez gazdagság után vágyódik, a jólétben elmerül és a fösvénységtől elsorvad. Az alázatosság ez ellen is harcol és megsemmisíti, mikor a lelket eltölti a szegénység szellemével, — mely édes Atyánk szerint — nem csüng semmi dolgon és nem ragaszkodik hozzá" (Reg. 33. f.) Van az élet-gőgje: az „Én élek magamnak!" Ez elengedi a nemtelen és alacsony szenvedélyek zabláját, az élvezetvágya soha ki nem elégül és a testet teszi meg Istenévé. Az .alázatosság harcol ellene és megsemmisíti, amikor a testet keresztre feszíti és megfegyelmezi és a tisztaság szeretetére tanít. (Reg. 4. f.) A lét-, a bírás- és az élet-gőgje, ez a hármas élvezetvágy az emberrel együtt elmerült a keresztkút vizében. Oda temette el az Egyház és Jézus Krisztus alázatossága által feltámasztotta az új embert. Megtérni tehát a legvégső elemzésben annyit jelent, mint: a keresztséget átélni, azaz az érzékiségnek és önmagának meghalni és Jézus Krisztusban élni. Mily nyereség az ilyen halál! (Fil. 1., 21.) Jézus Krisztusról mondja az írás: magát megalázta és ezért magasztalta fel őt az Atya. Ez a keresztény nevelés, ez a benedeki lélek kialakítása: megismerni az utat az Én-től az Isten-ig. „Az Úrszolgálat iskolájában", — ahogy Szent Benedek nevezi a maga családját — (Reg. Prol.) nincs más tanítvány, mint az, aki alázatos vagy őszintén kíván alázatos lenni. Ebben az iskolában tanulunk meg ellene mondani a sátán és tanítványainak és követőinek: „Nem akarok szolgálni" (Jer. 2., 20.) jelszavának, hogy Jézus Krisztus engedelmességét fogadjuk el helyette vidám lélekkel, aki azt mondja: Ecce venio. Íme itt vagyok Istenem, hogy a te akaratodat megtegyem. (Zsid. 10., 9. és a Reg. 5. f.) Ily módon valósítja meg a „megtérés" a keresztény és benedeki lélekben a húsvét-misztériumát; ez szenvedéssel kezdődik és a mennyei királyság örömeivel végződik. Húsvét zsidó neve: Paszka, annyit jelent, mint átmenet, átvonulás. A régi húsvét az öldöklő angyal átvonulása volt Izráel házai mellett és szabadulás az egyiptomi fogságból. A mi húsvétunk „átmenetei" a bűn szolgaságából Isten gyermekeinek szabadságára, a világtól Krisztusba, a „régi"-ből az „új emberbe", a halálból az életbe, — az élet pedig Jézus Krisztus, az Isten, kinek dicséret és dicsőség mindörökre. Ha a család minden egyes tagja ezt „a megtérés"-t önmagában végbeviszi, akkor változik át a család, mint egész, mint szociális egység egyre jobban olyan családdá, minőnek Jézus Krisztus gondolta, amelyben az alázatosság gyümölcse: a szeretet (Reg. 7. f.) által a keresztény egység nagy müvének kell beteljesednie. 2. Ennek elérésére szóljunk először a legjellemzőbb szentbenedeki erényről: az alázatosságról, mert ez visz el erre a magaslatra, amint Szent Atyánk is idézi: „Aki magát megalázza, felmagasztaltatik." (Reg. 7. f.) Az alázatosság erkölcsi képesség, mely a lelket az igazságnak megfelelő