Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1934

15 társa legyen egy lélek krisztusivá alakításában, pedig ennek a léleknek megváltására az Isten Fiának vére volt a bér! A gyermek rendeltetése, hogy egy nap drágakőként bekerüljön a menynyei Jeruzsálembe és szülei kapták meg elsősorban a megbízatást, hogy ezt a drágakövet kicsiszolják, fényessé és széppé tegyék, hogy Istenhez méltó legyen. A házasságnak fölséges célja: Isten gyermekeit krisztusi lélekkel betölteni. De hány keresztény házast találunk, akik sejtik ezt? 4. Szóljunk tehát még arról, mint lehet egy gyermek-leiket krisztusivá tenni. A megoldást itt is megtaláljuk Szent Benedek egyik tanácsában: „A világ erkölcseitől idegenné kell lenni!" (Reg. 4. f.) Egy lélek krisztusi, ha a „jámborság nagy misztériumát, mely Jézus Krisztus" átéli, vagyis a megtestesülés és megváltás titkát, minden megszentelődés s üdvösség forrását. Ez a titok pedig nem jelent semmi mást mint hogy Jézus Krisztus ebben a lélekben alakot vett, hogy azt magához hasonlóvá tegye és magában átváltoztassa, amennyiben a krisztusi lelket közli vele. Korunk visszatért a pogányság lelkületéhez és a pokol mindent kitalál, előkészít és meg is tesz, hogy valóban oda vezessen. Innen van, hogy a család is, ha nem védekezik e ragály ellen, pogány lesz. A benedeki szellemben élő édesatyák és édesanyák nagy feladata a gyermekek nevelésében abban áll, hogy a krisztusi lelkületet bennük kifejlesztik, más szóval a krisztusi érzéket, az ember ezen hatodik érzékét, mely nélkül ember marad ugyan gyermekük, de nem lesz keresztény, nem lesz krisztusi soha. Gyakran kell tehát tudatukba idézniök, hogy Isten rájuk bízta gyermekeit, „csontot a csontjukból és húst a húsukból", hogy újra szüljék őket, hogy Krisztust alakítsák ki belőlük. Különösen a bencés szülőknek minden gondjukat arra kell fordítaniok, hogy amit ők maguk megtanultak „az Úrszolgálat iskolájában" (Reg. Prol.), azt gyermekeikkel közöljék és mélyen a lelkükbe véssék, míg az el nem használt, hanem fogékony az Úr Jézus Krisztus szépsége, igazsága és szeretetének minden megnyilatkozása iránt. Semmi fáradságot, semmi erőfeszítést, semmi áldozatot nem kell sajnálniok, hogy a gyermekeket, akiket Jézus Krisztus példájára neveltek, Krisztustól az Atyához vezessék és így egyre tökéletesebben Isten szeretett gyermekei lehessenek. Szóval és példával kell nekik hirdetniök a mély hitet és erős szeretetet, mely elsősorban az Egyház nagy lelkierejéből táplálkozik, azt a lelkiséget, melyhez a szent liturgia adja a legfölségesebb útmutatást és adja a keresztény kezdeményező erőt. Gyermekeiket közelebb kell vezetniök ehhez a liturgikus lelkiséghez, mely mint élő hittanítás, imádkozva elénk állítja Jézus Krisztus vallásának csodálatos szintézisét, hogy ezzel megtanítsák arra is, mint kell a hitükből élniök. Ez a liturgikus és szentbenedeki lelkiség nem elégszik meg a jámbor érzelmek felkeltésével; kívánja a dogmát, Jézus Krisztus tudományát; és azt a nemes erkölcsiséget, mely ennek következménye; — és azokat az eszményeket, melyek a szenteket alkotják, •— egyszóval követeli „a krisztusi érzéket és lelkületet", mely a benedeki szellemet átélő őseinket lelkesítette és őket Jézus hithű tanítványaivá és az Isten-ember tanúivá tették. Ez a benedeki-liturgikus lelkiség felébreszti Jézus