Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1934

13 Valóban nagy misztérium ez, nagy szentség, melyet Krisztus szentelt meg Jézusnak, a Megfeszítettnek megnyitott oldalából jött elő. Ez az a menyasszonyi szoba, hol Krisztus eljegyezte magát az Egyházzal és a keresztény házasság is innen indult ki. így a drága vérrel, a szentség és élet e forrásával meghintve az oltár lépcsőjénél a szentmiseáldozatban köttetik meg ez a termékeny kötelék, melynek rendeltetése, hogy Isten gyermekeinek, a megígért örök élet örököseinek számát gyarapítsa. Mint a galileai Kánában, úgy Jézus a földön minden mennyegzőnek a feje, ahol a keresztény szeretet bora fakad az Eucharisztiából, önmagát árasztja a szívekbe, hogy a házastársakat az isteni szeretettel mámorítsa. Megértjük-e már ebből, mekkora és mily bün a házasságtörés? Mentől szentebb a kötelék, mely a házastársakat összeköti, annál szentebbek az utódok, melynek fejei ők. És mentől tisztább is, — azaz a házasélet megmásíthatatlan törvényei szerint való, — annál nagyobb a gyermekkoszorú, mit Isten számára nemzenek. Megértjük-e most már, a hit fényében látva, hogy mily borzasztó az az eljárás, amelynek előbb vagy utóbb ki kell hívnia magára a büntetést, mert majdnem szentségtörés, mikor ezzel a szentséggel való visszaélés által megakadályozzák a Mindenható teremtő ténykedését és a Gondviselés útjait keresztezik? Valóban a férfi az Isten mellett, teremtője, megalapítója, vezetője, mestere és lelke az „Isten házánok". Jogosan megilleti tehát őt az „Atya" név, mert övéi közt valóban a mennyei Atya képmása. És Szent Benedek szavai szerint Krisztus iránt való szeretetből és tiszteletből „úrnak" is nevezzük. (Reg. 63. f.) A férfi az asszony feje is, mint Krisztus az Egyháznak a feje. Úgy kell azonban feleségét szeretnie, amikép Krisztus is szerette az Egyházat és önmagát adta érette avégett, hogy megszentelje és megtisztítsa, maga számára dicsővé tegye, hogy sem folt, sem más efféle ne legyen rajta,, hanem legyen szent és szeplőtelen. (Ef. 5., 23—27.) Az asszony egy napon megkapja az „Anya" nevet, ő hozza a gyermeket a világra és ő alakítja a gyermek lelkét. Amilyen az anya, olyanok a gyermekei. „Asszonynak" is nevezik az Egyház iránti szeretetből és tiszteletből, mert az Egyházat képviseli, mint az írás mondja. Ő férjének alázatos segítőtársa a családi tűzhely kialakításában, a család vezetésében és nevelésében. Férje alá van rendelve, mint az Egyház Krisztus alá. Kell-e ennél többet mondani? Nincs-e ebben benne minden? A férfi a család feje, az asszony a család szíve. És ketten együtt adják a család lelkét. A férfié a kezdés, a kenyérkeresés; ő parancsol, rendez és cselekszik. Kifelé ő képviseli a családot és meghatározza a család állását a társadalomban. Az asszony működése inkább befelé irányul. Férjének képviselője, mikor az akadályozva van. Ő a ház tagjainak a kialakítója és nevelője. A „minta", melytől nyeri mindegyik a maga alakját. Ő adja Istent nekik s ő adja ezzel a vallásos lelkületet. A férjnek a keresztény férfit kell bemutatnia, ennek szent bátorságát. És az alapelveket, melyek ezt megőrzik. Az asszonynak az erény mélységes, kimeríthetetlen nagylelkűségét kell kifejezésre juttatnia és az érdemet szerző tűrést-szenvedést, melyben ez az erény gyarapodik. A férfié az erő, a nőé a gyöngédség, de ez a kettő együtt adja a keresztény szeretetet. Mindkettőjüknek szívből kell Istent szeretniök, valamint Krisztust és