Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1934

117 S most;... mindennek vége... kikoptunk innen is... Mehet, ki merre lát, fel is út és le is... Elég volt a játék, megunták a bábút, Ki, a nagy-világba vezet tovább az út. A bizonyítvány csak játékköntös itten, Odakinn ezentúl több szerepe nincsen. Egyiknek csillogó ruhája, köntöse; Jeles'érettségi, nincsen még jója sem! A másik bábúnak foltos ruhája van, Sok az elégséges bizonyítványában. S ott kinn csak azt nézik — és valóban méltán—, Van-e jó gúnyája; jeles bizony.tvány? Azt nem nézi senki, hogy belül a ruhán Milyen bábú lappang, acél vagy porcellán, Fából van-e, avagy hitvány kócból csupán; Ott senki sem kutat belső érték után. Vigyázzon hát azért a törékeny bábú, Mert legyen bár tiszta, ragyogó ruhájú, Az élet dobálja, s eltörheti könnyen, Míg szilárdan áll a kemény, acéljellem. ...Sa kerék csak forog... egyszer fönn, egyszer lent, Forgat jót, gazdagot, hitványt, szerencsétlent. Meg nem áll sohasem, az Ur akarja így, A te dolgod csupán, hogy remélj, szeress és higyj. Fel hát most mindnyájan, bátran útra készen! Fegyverünk hit, remény és szeretet legyen! Melyet itt tanultunk, s bennünk örökké él, S amely minden jeles érdemjeggyel fölér. Fel hát a nagy útra, a zajos életbe! Utolsó Tedeum, a nagy Veni Sancte! A kapunál egy csokor nefelejts virágot kaptunk. Szimbóluma az élet egyik legnagyobb értékének, a hálának. És ez a pár szál virág örökre össze fog minket kötni az iskolánkkal. Szent Benedek atyánk szellemével.