Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1933

142F.: De szabadíts meg a gonosztól. V.: Mentsd meg szolgáidat. F.: Istenem, kik tebenned bíznak. V.: Küldj nekik, Uram, segítséget szent helyedről. F.: És Sionból oltalmaz meg minket. V.: Uram, hallgasd meg könyörgésemet. F.: És kiáltásom jusson eléd. Könyörögjünk. Isten, ki Izrael fiait a tenger közepén száraz lábbal átvezetted és a bölcseknek a csillag vezérlésével utat nyitottál magadhoz: adj nekünk, kérünk, szerencsés utat és csendes időt, hogy szent angyalod kíséretében most célunkhoz, egykor pedig az örök üdvösség kikötőjébe szerencsésen eljuthassunk. Isten, ki gyermekedet, Ábrahámot a kaldeai Úr városából kivezetve, vándorlásának minden útján sértetlenül megőrizted, kérünk, hogy minket is, szolgáidat, megőrizni kegyeskedjél: légy nekünk, Uram, a készületben tanácsadónk, útunkon oltalmazónk, a forróságban árnyékunk, az esőben és hidegben fedelünk, a fáradságban gyámolunk, a veszedelemben védelmünk, a sikamlós helyen támaszunk, a hajótörésben kikötőnk, hogy vezérlésed alatt szerencsésen célhoz érhessünk és azután otthonunkba sértetlenül visszatérhessünk. Hallgasd meg, kérünk, Uram, könyörgésünket; és szolgáid útját a te boldog üdvözítésed szerint intézd, hogy az útnak és ennek az életnek minden változandósága között mindig a te segítséged oltalmazzon minket. Add meg, kérünk, mindenható Isten, hogy családod az üdvösség útján járjon; és hírnöködnek, Keresztelő Szent Jánosnak buzdítását követve, eljuthassunk ahhoz, akit ő előre hirdetett, a mi Urunk, Jézus Krisztushoz, a teTiadhoz. F.: Amen. V..- Induljunk békében. F.: Az Úr nevében. Amen. Megérkezés után. A megérkezés után is az intézet kápolnájába vagy templomba vonulnak. Az oltár előtt megállnak és a pap az oltárhoz megy két minisztránssal. Térdhajtás után kinyitja a tabernakulum ajtaját. Mindnyájan letérdelve csendesen mondanak köszönetet. Majd Pap (állva): Segítségünk az Ur nevében. M.: Ki az eget és földet alkotá. P.. (Antifona) : így nyer áldást, ki az Urat féli. 121. zsoltár. I.: Örvendeztem, mikor azt mondották nekem: az Úr házába megyünk. II.: És lábunk már itt áll udvaraidban, Jeruzsálem. I.: Jeruzsálem városnak épült, pompásan egybeillenek részei. II.: Oda járnak föl a törzsek, az Úr törzsei. Izraelnek törvénye szerint az Úr nevének hálát adni. I.: Ott állanak az ítélet székei, Dávid házának székei. II.: Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek, bőségben éljenek, kik téged szeretnek. I.: Békesség legyen váradban, bőség tornyaidban. II.: Testvéreimért és barátaimért békességet óhajtok neked. I.: Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért jót kívánok neked. II.: Dicsőség ... I—II.: Miképen ... Pap (Antifonát ismétli): íme, így nyer áldást, ki az Urat féli. Uram, irgalmazz. M.: Krisztus, irgalmazz. Uram, irgalmazz.