Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1933

135szívedet, hogy áldásod ránk áradjon és mindazt, amit tőled kérünk, el is nyerhessük. P(ap): Emeljük fel szívünket. M(indnyájan) : Felemeltük az Úrhoz. P.: Adjunk hálát a mi Urunknak és Istenünknek! M.: Méltó és igazságos. P.: Valóban méltó és igazságos, illő és üdvöt szerző, hogy a mai napon örvendező szívvel hálát adjunk neked, szentséges Urunk, mindenható Atyánk, örök Isten! Mert te vezettél és irányítottál minket egész diákéletünkön át. Te védtél meg minket testben és lélekben minden gonosztól, te voltál menedékünk a vidám és szomorú napokban. Örvendező szívvel mondunk hálát neked is, mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus! Mily gyakran jöttél szívünkbe a szentáldozásban és betöltöttél minket kegyelmeddel. A te áldozatodból és a te szentségeidből áramlott belénk szakadatlanul a természetfeletti élet ereje, mely jellemünket megnemesítette, a gonoszt bennünk legyőzte és nekünk minden jóban növekedést adott. Örvendező szívvel adunk hálát végül neked, Szentlélek Ur Isten, a békesség és értelem, a tudomány és jámborság Lelkének. Te világosítottad meg értelmünket megismerésed világosságával, te adtál nekünk haladást a tudományokban és te áldottad meg a mi tanulmányainkat. Ezért méltó és igazságos, hogy mi neked teljes és fölséges Szentháromság a mai napon hálát mondjunk diákéletünkben adott minden jótéteményedért és jóságodat magasztalva hangos szóval mondjuk: M.: Dicsérjétek az Urat, minden népek! / Dicsérjétek őt minden nemzetek! / Mert az ő irgalma irántunk soha meg nem szűnik / és az ő hűsége örökké megmarad. P.: Magasztalja az én lelkem az Urat. M.: És lelkem minden ereje dicsőíti az ő szent nevét. P.: Mert vágyainkat javaival elégíti ki. M.: És lelkünket erejével erősíti meg. P.: Imádkozzunk. M.: Isten, a te irgalmad vég nélkül való / és atyai szereteted gazdagsága kimeríthetetlen. / Fölséges színed előtt hálát mondunk neked / minden kegyelmedért és adományodért, / amit tőled kaptunk. / Mindenkor jóságodhoz kell csak folyamodnunk, / mert amint eddig is kegyelmesen meghallgattál, / ne hagyj el a jövőben se minket, / hanem vezess Ígéreted szerint az örök életre. / Amen. Két korra osztva, jelváltva mondják, de ki is lehet hagyni. (I.: Nagy Isten, dicsérünk téged,/ Uram, magasztaljuk jóságodat. II.: Az egész természet újjong neked / és hirdeti hatalmadat. I.: Kérünk téged oltalmazz meg minket, / mert a te szent véreddel megváltottál minket. II.: őrizd meg a te népedet és örökségedet / és add ránk áldásos kegyelmedet. I.: Hallgasd meg mai könyörgésünket, / hogy senki meg ne szégyenüljön, aki benned bízik. IL: Amen.), P.: Az Ur jóságos és irgalmas, hosszan tűrő és nagy irgalmú. Amily magasan van az ég a földtől, oly nagy az ő irgalma azok iránt, akik őt félik. Mint az Atya könyörül gyermekein, oly türelmes volt az Ur velünk és bűneinkkel. M.: Azért áldjuk az Urat, / mert jóságos és irgalma örökkétartó. P.: Hálát adunk, Istenünk, elsősorban azért, hogy az elmúlt években elviselted hűtlenségünket, meg-