Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1933

127lyel elválaszthatatlanul Szent Szívedre öleltél mindnyájunkat. — Hálát mondunk a Szentléleknek, aki megtanított bennünket a hit, az erkölcs, a tudás igazságaira. Hiszen Ő az, aki nevelt bennünket, Általa lettünk, amikké lettünk, mint az Istenségnek kiáramló s megszentelő Lelke által. Hálaadásunk után kérjük a Szentháromság egy Istent, tartson meg bennünket a reánk váró élet forgatagában. Mennyei Átya, kérünk, add meg mindannyiunknak a mindennapi kenyeret a nyomorúságos jelen és a borúsnak látszó jövő napjaiban. Édes Jézus, táplálj bennünket ezután is az Élet Kenyerével, hogy az élet ki ne haljon belőlünk. Szentlélek Úristen, érleld meg a mi katolikus lelkünket s jegyezd el azt az örökkévaló isteni eszményekkel. Egyben felajánljuk magunkat most már egész életünkre szólóan az osztály kedves napi imájával: Teljes Szentháromság egy Isten, a te szolgálatodra ajánljuk egész életünket, minden gondolatunkat, érzelmünket és cselekedetünket. Éretted minden áldozatot meg akarunk hozni s viszont mindent Irántad való szeretetből, a Te nagyobb dicsőségedre akarunk cselekedni, hogy mindenkor és mindenben Te dicsértessél, Te áldassál, Te magasztaltassál Atya, Fiú és Szentlélek. Megemlékezünk itt a mi drága szüléinkről, a szeretet, önfeláldozás, önzetlenség és hűség hőseiről. Szentségi Jézus, gondolj a te boldogságos Szüzanyádra, szerető nevelőatyádra és ne engedd, hogy szüleinknek valaha is komoly szomorúságot, aggodalmat okozzunk. Adj jó lelket nekünk, hogy átérezzük értünk ontott könnyeik melegét, lemondásaik, nélkülözésük, áldozataik vértanuságát, s visszafizessünk nekik talán csak gyöngédségben, talán a mindennapi kenyér gondjaiban is. Megemlékezünk a válás órájában egymásról is, s itt a hűség és szeretet Istene előtt meg nem szűnő hűséget és szeretetet fogadunk egymásnak. Nem a kölcsönös érdek és haszonlesés, hanem a kölcsönös önzetlenség szövetségét óhajtjuk megkötni egymás támogatására, vigasztalására. Szentségi Jézus, ne engedd, hogy egyet is hagyjunk elveszni közülünk. — Akit pedig elszólítottál közülünk, érleld meg lelkét a túlvilági élet érettségével s fogadd be őt a te örökségedbe. Megemlékezünk tanárainkról, a jelenvalókról és a voltakról is. Bánj velük Uram, azzal a szeretettel, amellyel ők bántak velünk. Mérj nekik az ö igazságaikkal, légy irgalmas hozzájuk az ő irgalmukkal. Nekünk pedig add meg azt a kegyelmet, hogy tanáraink ne csalódjanak mibennünk, se a szívünkben, se az eszünkben, se az akaratunkban, se előrehaladásunkban. Megemlékezünk porbasújtott hazánkról s áldozatul ajánljuk érte életünket. Isteni szolgálatot látunk a polgári becsületben is, a nemzeti hűségben is, a polgári kötelességek teljesítésében is: és így akarjuk szolgálni hazánkat mellőztetésben is, nélkülözésekben is, a halál mezején is. Főképp pedig mindenekelőtt szociális lelkek akarunk lenni, s a mai napon talán ez a legforróbb imánk: adj nekünk, Szentségi Jézus jó szívet, hogy a mi önzésünk, igazságtalanságunk, szívteienségünk miatt soha senki egy könnyet se ejtsen, egy káromló szót se mondjon, egy keserű gondolatot se gondoljon. Búcsúzásunk végén a mi édes Szüzanyánk kezébe kapaszkodunk és szívünk mélyéből mondjuk el utoljára az osztály kedves közös imáját: O Domina mea, o Mater mea, Tibi me totum offero. Atque ut me Tibi probem esse devotum, consecro Tibi hodie oculos meos, aures meas, os meum, cor meum, plane me totum. Quoniam itaque tuus sum, bona Mater, serva me, defende me, ut rem ac possessionem tuam. O Domina mea, o mater mea, momento me esse tuum. Serva me, defende me, ut rem ac possessionem tuam. Amen.