Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1932

85 Krywald Ottó prelátus, érseki főbiztos több vallástani órát látogatott meg. A kinevezett szakfelügyelök sűrűn látogatták a felügyeletükre bízott órákat. Szakfelügyelök: Vallástan: Krywald Ottó pápai prelátus (Ráday-utca 43—45.). Magyar: Bartha József c. tanker, kir. főig. (Ferenc-körút 32.). Latin: Reibner Márton c. tanker, kir. főig. (Eötvös-utca 44.). Német: Sándor Vence középiskolai igazgató (Jósika-u. 28.). Francia: Petrich Béla gyakorló középiskolai r. tanár (Győri-út 2/b.). Mennyiségtan, fizika: Tóth Géza főiskolai tanár (Felsőerdősor-u. 1.). Földrajz, természetrajz: Vargha György c. igazgató (Üllői-út 121.). Rajz: Balogh Sándor reáliskolai tanár (Greguss-utca 3.). Gyorsírás: Galamb Ödön dr. (Mária Terézia-tér 16. V. 4.). Az ének tanulmányozására kiküldött: Sándor Vence. Testnevelés: Szukováthy Imre Testnevelési Főiskolai igazgató (Györi-út 13.). Március 25-én hosszas szenvedés után elhúnyt Reibner Márton dr., iskolánknak 1928 óta latin nyelvi szakfelügyelője. Nemcsak a latin tanárok nagytudású és gazdag tapasztalatú irányítóját veszítettük el benne, hanem azt a pedagógust is, akinek egy-egy rövid látogatása is nevelő hatású volt fiainkra, a hozzájuk intézett kedves, meleg, nevelő célzatú szavai által. A katolikus, főképp a szerzetes iskolák őszinte barátjukat veszítették a mély katolikus érzésű igaz emberben. Legyen áldott köztünk emléke. — Temetésén képviseltettük magunkat s az igazgató a többi középiskolai igazgatóval közösen koszorút helyezett a ravatalára. 4. Az iskola épülete a székesfőváros nemes jóvoltából fővárosi épületben van elhelyezve. A termek jóllehet az idetóduló ifjak számára kevés számban vannak, de eléggé tágasak, világosak és szellősek. Hála és köszönet a város megértő és áldozatra kész támogatásáért. 5. Valláserkölcsi és hazafias nevelés. A vallásos nevelés szelleme áthatotta egész tanításunkat. Minden tárgy keretében megkerestük az alkalmakat, amikor a katolikus világnézetet kiépíthettük és megszilárdíthattuk növendékeinkben. Az irodalom tanításán kívül a történelem oktatásában is, valamint a természettudományok tanításában fontosságuknak megfelelően érvényesítettük az apologetikus és a vallásos jelentősségü mozzanatokat. A vasárnapi és ünnepnapi szentmiséket növendékeink nagy száma miatt két csoportban végeztük. Ezeknek nevelő hatását fokozta az a törekvésünk, hogy a növendékeink ezen vallásos kötelességük teljesítésében necsak jelen legyenek a szentmisén és hallgassák azt, hanem Krisztus Urunk parancsának megfelelően „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre", ök maguk is cselekvően vegyenek részt a szentáldozat bemutatásán. Ezt a liturgiát cselekvő közösséget szeretnők egyre jobban kialakítani intézeti miséinken. Ünnepnapokon énekes nagymiséket tartottunk. A szentmisék alkalmával az istentisztelet céljaira önkéntes adományokat gyűjtöttek az ifjak s ezen összeget önmaguk kezelték. Az egyházi évvel való együttélésre nemcsak az időszakoknak megfelelő rövid imádsággal akartuk nevelni növendékeinket, hanem rendházunk kápolnájában tartott ájtatosságokkal is (éjféli mise, éwégi hálaadás, szentségimádás, stb.). Ezeken mindig szép számmal voltak jelen növendékeink is. Az évközben tartott rendes közös szentáldozásokon kívül minden vasárnap sok diákunk és velük együtt sok szülő is magához vette az Ur szent testét a vasárnapi és ünnepi szentmiséinken. Megtartottuk a lelkigyakorlatokat is; a felső osztályosok szónoka dr. Koszterszitz József, a soproni Szt. Imre-kollégium igazgatója volt, az alsó három osztályosoknak pedig Havasi Lucius tanár mondott elmélkedő beszédeket. Ugyanekkor a szülök és hozzátartozók részére is tartottunk lelkigyakorlatokat, külön a férfiak és