Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1932

7 Kelemen Krizosztom föapátúr benedikálására. Fényes szemű, fényeslelkű, komoly sereg, Isten ritmusát dobbanó testvérszívek: örüljetek, örüljetek! Zsoltározó szép életünk, Isten-atyánk kis családja egyedül volt, s nagyon árva. Lám, a tavasz atyát hozott, kiben szemünk Krisztust látja, aki elvezet bennünket örök vágyaink hónába; örüljetek, testvérszívek, daloljatok, testvérajkak e szép napnak! Kitaposott életúton jó így emelt jejjel menni, messzi csendekről álmodni, messzi csendeket szeretni, s szent vágyunkban egynek lenni; mégis Isten-vágyó lelkünk szárnyát úgy köti az élet, Krisztus örök végtelenjén félénk-tipegők a léptek: de atyánk van, ki értünk él, kit Krisztusunk értünk szeret engedelmes fiúságunk vigyük hozzá, ö majd vezet; kemény és gyarló magunkat vigyük hozzá, hajtsuk térdre, aki kicsiny, az nagy leszen, annak útja szent és szárnyas, hiszen Krisztus a vezére. Fényesszemű, fényeslelkü, jó testvérek, engedelmes csendünk mélyén — nem érzitek? — Krisztus izzó lelke éled! Jó atyánk küzd, fárad értünk: néki szent fiai lelke minden vágya: diadalra, örök tavaszokba vinni: az Istenbe. Egyszer az Ur számonkéri nemcsak magáért, de értünk, s akkor a szent színe elé fehér lelkünkkel kísérjük; diadalmas életünkkel, forró és hálás dalunkkal mondjuk el a nagy Bírónak, mennyit fáradt, mennyi gonddal. S aki örök szeretettel szeret minket és hív minket, egy hófehér, nagy hajnalon átöleli a lelkünket: akkor újra eggyé leszünk, s kivirágzik minden-minden egy teremtő lehelettől, s szentek leszünk és fehérek, mint az Isten. Fényesszemü, fényeslelkü, komoly sereg, Isten ritmusát dobbantó testvérszívek, örüljetek, örüljetek! Brüser Gellért O. S. B.