Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1932

SZÜLŐI ÉRTEKEZLETEK. I. Az illedelmes viselkedésről. (Szülői értekezlet, 1932 október 20.) Az ember életét, cselekedeteit, viselkedési módját különböző térvények szabályozzák. Az erkölcsi törvények Isten parancsai, amelyek mindenkit minden körülmények között köteleznek. Megtartásukról, vagy megsértésükről súlyos számadással tartozunk Istennek. Az államnak is vannak törvényei, amelyeknek megszegése büntetéssel jár. Mi most egy olyan törvénykönyvről fogunk szólani, amelynek megtartása nem jár súlyos lelkiismereti kötelezettséggel, megszegésére nincsenek kiszabott fenyegető büntetések. Talán úgy tűnik fel, hogy az embernek tetszésétől, vagy nem tetszésétől függ, megtartja-e azokat? Ha nem tartja meg, az se valami nagy baj. Pedig kiderül, hogy ezeknek a törvényeknek nagyobb fontosságuk van az életben, mint első tekintetre látszik és ha nincsenek is a törvénykönyvben kilátásba helyezett büntetések, akárhányszor nagyon keményen bűnhődnek a törvényszegők. Az illemtani szabályokról van szó. Sokaknak talán merő külsőségnek tűnik fel az illemtan. Igaz, hogy nem olyan életbevágó kérdésekben ad útmutatást, mint az erkölcsi törvény, de azért nem is egészen független magától az erkölcsi rendtől sem, sőt az egyik alapvető erkölcsi törvénnyel szoros kapcsolatban van: a felebaráti szeretettel. Az illem tulajdonképpen a fokozott felebaráti szeretet és tisztelet kimutatása viselkedésünkkel. Illedelmesnek lenni annyit jelent, mint úgy viselkedni, hogy másoknak kellemessé tegyük a velünk való érintkezést. Minden illemszabálynak csak akkor van értelme, ha a mások iránt érzett gyengéd szeretetnek kifejezője, a helyes illemkódex nem más, mint a felebaráti szeretetnek rituáléja, szertartáskönyve. Az illemtani szabályok megsértésével néha súlyos vétséget követhetünk el a szeretet törvényével szemben, ha viselkedésünkkel kimutatjuk valaki iránt érzett gyűlöletünket, megvetésünket és neki evvel nagy fájdalmat okozunk. Az illem fogalmából következik az alaptörvény: nem illik az, amivel másoknak alkalmatlanságot, kellemetlenséget okozunk. Nem illik például