Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1932

27 állítják, hanem megmutatják az utat neki, melyen haladni kell, hogy újra a magasságok felé emelkedhessék. Ez a segítő kéz Krisztus, a csónak, az út: az ö evangéliuma. Kétezer esztendő távlatán át nézve, óriási megrázkódtatások érték az emberiséget. A világ térképét újra meg újra szabták. Sokszor még a legnagyobb, megingathatatlannak látszó hatalom is megdőlt, eltűnt úgy, hogy talán nyoma se maradjon. Egy maradt meg csak, amit nem tudott letörni az évszázadok vaskeze, mely sziklaszilárdan állott mindig a szenvedélyek viharában: a Kereszt. A múló évszázadok során minden megváltozott, a korszellem, eszmék váltogatták egymást s legtöbbször legjobban változott maga a változhatatlannak hitt ember is. Csak egy nem változott soha: a Kereszt. Megmaradt mindig annak a fénylő tüzoszlopnak, mely a tévelygő embert a pusztából kivezette. Pedig az ember hányszor kísérelte meg, hogy eltakarja a keresztet, mert gyarló, sötétséghez szokott szeme nem bírta el annak ragyogását. Hányszor aggatta rá hiúságának, önzésének bíborát, hányszor kísérelte meg, hogy a Kálvária magasságából, fenségéből a maga köznapiságába lerántsa — hiába. Az első fuvallat — mint a vihar az őszi levelet — lesodorta a keresztet letakaró hamis lepleket, a szentségtörő kezek erőtlenül hullottak alá és a kereszt ma ott áll fényesebben és dicsőségesebben, mint valaha. A kétezer év folyamán hányszor bukott el az ember. Az eszmék, melyeket zászlajára írt, hányszor vezették tévútra. Vezéreiben mily sokszor csalódott. Mégis nekem úgy tűnik fel, ha sorsa tragikus is volt, sohasem volt vigasztalan, mert a Mindenható különös kegyelméből mindig akadtak kiválasztottak, kik változatlan hűséggel megőrizték a hitet és akik kézenfogva az embert, újból megindultak vele felfelé. 1400 évvel ezelőtt haldoklott Róma. A császári hatalomnak tekintélye nincs. Barbár hordák özönlik el utcáit. A birodalom, tehát az akkori müveit világ kiélve, kiégve, megérett a pusztulásra. Isten segítő keze ekkor sem hagyta el az embert: jön Szent Benedek, aki a pusztuló birodalom romjain egy új, mindennél szebb, hatalmasabb országot, a lelkek birodalmát teremti meg. Az események százait, a nevek ezreit sorakoztathatnám fel, bizonyítva a Mindenható végtelen jóságát és türelmét, mellyel az ő tékozló fiát felemelte. Ezért nem tudok én kétségbeesni, nem tudom a fényes múlton keseregve siratni a sivár jelent, mert hiszek a feltámadásban, hiszek az isteni szeretet mindent átütő erejű diadalában. A világ romlott, az emberek önzők. A világot vezető eszmék alapjaikban rendültek meg. A társadalom gazdasági berendezkedése úgy látszik csődöt mondott, mert mindenütt elégedetlenség uralkodik és forradalmi lázongás ütött tanyát. De ebben a nagy éjszakában már tüzek gyulladtak — igaz, hogy csak halvány rőzselángok —, melyeknek tüze nem éget, de melegít. Látom fellobogni a keresztény karitász lángjait, látok apostolokat, kik odaadják vagyonukat, mert szeretik a szegényeket, lemondanak vágyaikról a becsületért és odadobják, ha kell, életüket Krisztusért Ha azt akarjuk, hogy megváltozzék a világ, még ma kell elindulnunk ezen az úton, a tüzek felé. Még ma kell hozzákezdenünk egy új épület emeléséhez, talán a régi téglákból, de új alapokon. Az az új alap régi, de ma is