Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1932

19 Az iskola megnyitásáról szóló első jelentés 1923 június hó 25-én jelent meg először a fővárosi lapokban. Június 26-án volt az egyetlen osztályra, az elsőre a jelentkezés. Zuhogott az eső, de az első kis diákok ragyogó szeméből a biztató, édes napsugár mosolygott boldogemlékü első igazgatónknak szívére. — „Sok örömöm volt a mai délelőttben" — írja feljegyzéseiben. És jöttek a fiúk... Vidékről szakadt bencéseknek új palánták, léltőn gondozandó édes kis virágok a nagy magyar fővárosban. És Pannonhalma ezeréves lelke szeretettel áradt ki rájuk. — „A szülők igaz örömüknek adtak kifejezést, hogy régi óhajtásuk teljesült és fiaikat szerzetesek nevelésére bizhatják". (Kádár Titusz feljegyzése.) Azután megindult a munka. Szeptember 5-én volt az első Veni Sar.cte a józsefvárosi plébániatemplomban. Ötvenhat fiúcska, az első pesti bencés diákok, három tanáruk és szüleik kíséretében kérték a Szentlélek Isten áldását. S a jó Isten meghallgatta a buzgó imádságot. Az élet harmata hullott a bencés rügyre s azóta fejlődik, terebélyesedik. Az első év alapvető munka volt. Az új viszonyok új elgondolásokat követeltek. Kádár Titusz igazgató igaz papi lelke, nagy pedagógiai felkészültsége biztos alapokat rakott le minden irányban. Szent Benedek regulája, a Rend ezeréves magyar hagyománya és az új szükségletek építő harmóniába olvadtak a fiatal bencés intézményt szervező munkásságában. Beteg testében nagyszerű lelket hordozott. Ez a lélek Istentől áldott és alkotó volt. Elkészítette az iskola sajátos rendtartását, példájával serkentette az eszmétől áthatott tanártársait, szívéből áradó okos szeretettel megnyerte a kis diákokat és rajtuk keresztül a szülők szeretetét; a Bencés Diákok Orsz. Szöv. budapesti osztályában pedig barátokat szerzett a megindult kis intézménynek. Sok betegeskedés után, rendfőnöke felmentette állásától. Helyébe dr. Kemenes Illés került 1924 okt. 21-én. Csak a vezető változott meg. A szellem ugyanaz maradt, csak szélesebb rétegekre áradt. A második évben még külön volt az iskola és a tanárok lakása. A Baross-utcai épületnek csak a II. emelete volt még készen s itt laktak a tanárok. A harmadik első osztály már ez épületben nyílt meg. Három év alatt készült el a tatarozás. Azóta itt működik és fejlődik egyre nagyszerűbben e pedagógiailag és egészségügyileg épen nem elsőrangú épületben az 1924—25. iskolai évben reálgimnáziummá alakult bencés iskola. A tizedik év végén önkéntelenül eszünkbe jut egy újságcikk. A Pesti Napló 1924 szept. 4-i számában jelent meg. Akkoriban volt szó a szomszédságunkban levő Tavaszmező-utcai állami reálgimnázium néprajzi múzeummá alakításáról. A Pesti Napló egészen alaptalanul akkor minket támadott, sőt jóslásokba bocsátkozott. A szerzetes iskola iránti nagy haragjában imígyen írt rólunk: „Nyilvánvaló, hogy ez az iskola ott, azon a környéken, a másik gimnázium tőszomszédságában életképtelen iskola." — Hála a jó Istennek, nem így volt. Az első évtől kezdve semmi okunk sem volt panaszkodni növendékhiány miatt. Sőt, hamarosan bekövetkezett a túlzsúfoltság és az iskola örvendetes, de mégis szinte aggasztó megrohanása. Csak magára az első osztályra évenkint háromszázan felül jelentkeztek növendékek. Az intézet igazgatóságának szörnyű gond a helyszűke miatt nem párhuzamos osztályokkal működő iskola új tanulóinak kiválogatása. Ismételjük, az épület sem pedagógiailag, sem egészségileg igazán nem első-