Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1931

4 tanulmányait, szerezte meg a doktorátust és vett részt a tankönyvek szerkesztésében, írásában. Szomorú szívvel búcsúztak tőle tanítványai, tanártársai és Esztergom város közönsége, midőn a tizennégyéves tanárt Fehér Ipoly főapát kőszegi igazgatóvá nevezte ki. Kőszegen nagy munka várt reá. A kisgimnáziumot kellett kifejlesztenie nagygimnáziummá és megépítenie az új, modern épületet. Ebben az időben sokfelé járt és tanulmányozta az egyes intézeteket, internátusokat, hiszen nemcsak gimnázium, hanem ezzel kapcsolatban internátus is volt tervbe véve Kőszegen. A telek most is megvan a gimnázium közvetlen közelében. Az internátus azonban mindmáig nem létesülhetett. Munkásságát így csak a bejáró ifjúság nevelésére szentelte. De emellett Kőszeg egész közönsége is érezte szervező erejét. Nem volt katolikus mozgalom, melyben ne vett volna részt, sőt ne lett volna vezető embere. Igen sokat tett a háború, a forradalom szenvedéseinek enyhítésére és különösen a kommunizmus rémségeinek meggátlására. Nemcsak maga, hanem egész tanári kara és diákjai is résztvettek a munkában és hazafias önfeláldozó munkájuknak örökké feledhetetlen emléket emeltek Kőszeg város történetében. Ezután következett az ország újra-meghódítása és nyomorából való felemelése és felépítése. Ekkor emelte, 1920. május 19.-én, a Szt. BenedekRend Bárdos Remiget a főapáti méltóságba. Kőszeg város felejthetetlen munkásságát úgy hálálta meg, hogy megválasztotta díszpolgárává. A főapáti méltóság azonban sok-sok terhet és megpróbáltatást hozott viselőjének. Amint az országra, a Rendre is reászakadt a forradalmakat, a kommunizmust követő Trianon átka. A gazdasági romlás nem kerülhette el a szerzeteket sem, amint mindig jobban és jobban éreztette az egész országgal szerencsétlen, nyomorthozó hatását. Nem tartozik megemlékezésünk keretébe, milyen nagy bajokkal, szerencsétlen kezdeményezések megváltoztatásával, milyen szellemi és társadalmi romboló áramlatokkal kellett neki felvennie a harcot a főapáti székben. De idetartozik annak megemlítése, hogy e harcban, e küzdelemben nem tántorodott meg egy pillanatra sem, hanem Rendjének, rendtársainak javát tartva szem előtt állhatatosan munkálkodott és küzdött egy jobb jövőért. S hogy ez nem sikerült neki, nem ő volt az oka. De a sikertelenség mégis elkeserítette, s aláásta egészségét. Már 1928-ban meglátszott egész lényén a küzdelem okozta fáradtság; szívét megőrölte az izgalom. Balatonfüredre ment enyhülést keresni s habár állapota javult is, a nehéz terheket nem bírta s így vált szükségessé, hogy Róma kinevezéssel koadjutort adjon melléje 1929 augusztusában. Ezután már nem vett részt a Rend kormányzásában. Legtöbbnyire Balatonfüreden tartózkodott, vagy Tihanyban s legutolsó telet itt töltötte köztünk Budapesten, abban a székházban, melyet maga alapított s mely legkedvesebb gondolata volt a legnehezebb körülmények közepette is! Tudta és érezte, hogy mily nagy fontosságú érdeke az Rendjének, hogy legalább 1500 éves jubileuma évére a hazával egybeforrott ezeréves együttlét után végre mégis legyen a Pannonhalmi Szent Benedek Rendnek az ország szívében is talpalatnyi földje, ahol egész erejével kifejthesse közvetlenül is hatását az ország újra való felépítésének és fenntartásának nagy munkájában. Megalkotta ezen kívül az öreg bencésdiákok egyesületét, melyet