Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1931

27 gyen szabad neki ezért e helyen is hálás köszönetet mondanom és kérnem őt, hogy hathatós támogatását ezután se tagadja meg tőlünk! Csekély összeget tudtunk csak így is főiskolásaink segélyezésére fordí tanunk. Első félévben 300. második félévben pedig 330 pengő volt az, amit e célból ki tudtunk utalványozni. Középiskolásainkat egyáltalában nem volt módunkban segíteni. Reméljük, hogy az 1932. év nagyobb lehetőséget fog nyújtani e tekintetben is. Arra is megkérjük kedves Tagtársainkat, hogy legyenek szivesek velünk azon segélyeket is tudatni, melyeket önként nyújtottak s melyekről talán senki sem tud. Mert ez is a bencés diák segélye, s annak a szellemnek eredménye, melyet a bencés-iskola iparkodik diákjai szivébe önteni. Tudom, hogy ha ezeket mind összegezni tudnók (nemcsak a pénzbeli segélyeket értem, hanem a természetbeni adományokat is), akkor igen szép beszámolót írhatnék. Jövőre kérem is ezen adatokat nem azért, hogv dicsekedjünk velük és így ne az isteni köszönetre alapítsuk jótékonykodásunkat, hanem azért, hopy nyugodtak lehessünk Isten előtt, hogy tehetségünkhöz képest megtettünk mindent, amit tehettünk. Ide fogjuk majd számítani azon segélyeket is, melyeket erkölcsi segélyeknek mondanak, de amelyek sokszor sokkal többet érnek minden anyagi segélyezésnél: mikor pl. az idősebb testvér megfogja a kezét a fiatalabbnak és vezeti a jó uton vagy a jó útra, avagy utat mutat neki a megélhetésre, besegíti munkaalkalomhoz, elősegíti előhaladását, megdicséri, ha iól dolgozott; megjutalmazza, ha sikert ért el, de nem hallgatja el. ha helytelenül cselekedett és nem azon az uton halad, melyen megélhetését, boldogulását elérheti és biztosíthatja. Mily nagyszerű volna, ha mindezeket tudnám s mindezekről csak rövid, de nagysúlyú beszámolót mondhatnék. Tudjuk, hogy ilven nehéz körülmények közt még nem éltünk, mint most. De hát épen ilyen időkben kell megmutatnunk, hogy testvérek vagyunk, hogy egymást ismerjük és szeretjük. Tagjaink száma 359-re emelkedett. De azt is legyen szabad kérnem, hogy a tagdíjfizető tagok száma is emelkedjék. Tudom, hogy csak feledékenység az oka a tagdíjfizetés elmaradásának, de legyen szabad épen ezért megkérnem kedves tagtársaimat, hogy az ismételt felszólítás alkalmával ne nehezteljenek meg az egyesületre. De legyen szabad még megkérnem arra is a kedves tagtársakat, hogy mindazokat, akiről tudják, hogy valaha és valahol bencés intézetnek volt tagja, legyenek szivesek nemcsak a központnak bejelenteni, hanem az illetőt megkérni arra is, hogy összejöveteleinken is résztvegyen. Tudom, hogy még csak igen csekély hányada a Budapesten élő bencés diákoknak az a névsor, mely a mi könyveinkben van. Vannak nagyon sokan, akik vagy sok dolguk miatt, vagy másnemű elfoglaltságuk miatt, talán — mondhatnám — általános közömbösség miatt nem gondolnak a régi időkre s nem jönnek közénk. Az ilyeneket is rá lehet bírni, hogy legalább egyszer jöjjenek el hozzánk s akkor reméljük, hogy más alkalommal is itt látjuk majd őket. Remélem, hogy év multán jobb és megnyugtatóbb beszámolót mondhatok. Kérem a kedves testvéreket, hogy ezt saját munkájukkal tegyék nekem lehetővé. Köszönöm a szíves figyelmet!