Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1931

15 mertté váljon. Szinte hallani vélem sokak részéről azt az ellenvetést, hogy igaz, szép gondolat az egész, de nagyon időszerűtlen. Gazdasági vonatkozásban ez az ellenvetés még némileg megáll, de egyéb vonatkozásban éppen a mai súlyos körülmények sürgetik a gondolat megvalósítását. Mindenki érzi a jelen válságos helyzet súlyos megpróbáltatásait. Előttünk állnak a gazdasági, társadalmi, erkölcsi válság napról-napra felmerülő problémái. Vájjon nem a nevelés terén kell-e ezen válság s nehézségekkel szemben legelsösorban is megkeresnünk s megtalálnunk azokat a védelmi és segítő berendezkedéseket, melyek képesek megadni fiainknak azt a több erőt, több tudást, szilárd jellemet, rendszeres munkakészséget, erősebb akaratot, szóval azt a teljes felkészültséget, melyre az egyre változó és súlyosbodó életkörülmények közt oly nélkülözhetetlenül szükség van? Vájjon, nem a mostani, szinte őrült iramban száguldó életben kell-e gondoskodnunk arról, hogy ez a nagy munkatöbblet, melyet az iskola és az élet egyaránt kíván, ne gyengítse és ne tehesse tönkre azt a fiatal idegzetet, ami az annyi életizgalmat látó ifjúságunkra végzetes veszedelmeket jelent? Hogy ezen lehetőségekkel szemben védekezhessünk, nyugodt, biztos munkabázist kell teremtenünk dolgozni akaró fiaink számára. Ennek pedig egyik formája a félinternátus. Tanári karunk minden tagja jól megfontolva ezen félinternátusi intézmény pedagógiai és szociális, de még gazdasági jelentőségét is, kész meghozni azt az áldozatot, hogy a nem kis fáradságot jelentő felügyeletet magára vállalja. Munkatársul szegődik tehát a szülő mellé az iskola hivatalos óráin kívül is abban a reményben, hogy a rendszeres munkára való ránevelés megkönnyíti az ifjúságnak feladatát, a rendszeres kötelességteljesítés pedig megkedvelteti a munkát. Ez az anyagi oldala a gondolat megvalósításának egyik legkellemetlenebb része nemcsak a szülők részére, hanem a mi részünkre is. Intézetünket fenntartó Rendünk múltjára visszatekintve, kultúrtörténeti tények bizonyítják, hogy a magyar Szentbenedekrend sohasem volt szűkmarkú ott, ahol a keresztény magyar művelődés és az ifjúság érdekében újabb áldozatokkal kellett megjelennie. Csak egyet említek, ami hozzánk legközelebb áll, a budapesti reálgimnázium létesítését. Mindenki tudja, hogy, ha mezőgazdasági életünk nem lett volna ily katasztrofális, mi siettünk volna elsősorban, hogy segítségére legyünk a szülőknek ezen igen fontos nevelési berendezkedés, a félinternátus felállításában. Így azonban nem adhatunk mást, mint a tanárok önzetlen fáradságában megnyilvánuló, de nagy értéket képviselő erkölcsi támogatást. Mint már említettük, főcélunk ezen ismertetéssel az, hogy a T. Szülők figyelmét ezen lehetőségre felhívjuk. Kiviteli módozataira pedig azért mutattunk rá, hogy, ha csak annyi jelentkező is akad, hogy a gondolat ráfizetés nélkül megvalósítható, akkor már meg is kezdhetné a félinternátus működését. A gondolat érni fog s biztosra veszem, hogy előbb-utóbb igen fontos és keresett nevelőberendezés Ips? a félinternátus a szülők és a hivatalos körök előtt egyaránt. Szekeres Bónis.