Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1931

7 zetünk csak a régi ország határai között találhatja meg nemzeti életének feltételeit, s ezért mindennapi imádságunkat és mindennapi munkánkat Magyarország feltámadásának szenteljük. Azt azonban már nem akarjuk mindannyian átlátni, hogy a szociális berendezkedés a békereveziónál is aktuálisabb, sürgősebb, mivelhogy annak elhanyagolása még a megmaradt magyarság létét is veszélyezteti. Ha ezt a tételt elfogadjuk, sürgősen hozzá kell látnunk az ifjúság szociális neveléséhez. A középiskolának kifejezetten is elsődleges „feladata, hogy a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje", s ebben voltakép benne van már a szociális irányú nevelés is. Ezzel a bennfoglaltsággal azonban már nem elégedhetünk meg, hanem kimondottan azon kell dolgoznunk, hogy ifjúságunk vallásos, hazafias és szociális polgárrá nevelődjék. Mint minden irányú nevelés, ez is csak oktatással és szoktatással érhet el eredményt. Ezért igyekezett iskolánk is minden alkalmat felhasználni arra, hogy rámutasson az égbekiáltó nyomorra, mely a fővárosi banliőben, a külvárosok nyomortelepein éhségre, ruhátlanságra, verem- és istállólakásokra, egyszóval pusztulásra kárhoztatja a magyar exisztenciákat s ezzel együtt erkölcsi, hazafias és társadalmi nihilizmusba dönti. A szoktatás elve alapján iparkodtunk alamizsnáskodásra is rábírni tanítványainkat, többek között karácsonyra ruhát gyűjtöttünk s belekapcsolódtunk a főváros ebédeltetési akciójába. Ez azonban még nem lehet elegendő, mert még csak a karitász jegyében mozog. Sz. Erzsébet karitásza csodákat művelt ugyan a középkor kezdetleges államrendjében, s a fővárosi katolikus karitász is csodákat művel, de ez mind kevés. A szociális nyomort ma már nem a karitász, hanem csak a jog s csak az állam ereje tudja megoldani. Ki vélhetné, hogy a jövő állama, a legközelebbi jövőé is, jószívű adakozókra bízhatná — akárcsak jelentősebb részben is — a társadalom megmentését? Nem, itt egészen új állami rendnek kell születnie, amely az állam minden egyes polgárának biztosítja szellemi, erkölcsi és anyagi életlehetőségét. Ha a XX. század állama nem tudná ezt megvalósítani, szükségképen válságba jut mindaz, amit ma európai kultúrának nevezünk. Ennek az új, szociális állami berendezkedésnek a szellemében kell tehát nevelnünk az ifjúságot. Az 1920. évi 110.492—V. sz. VKM. rendelet be is iktatta a „közgazdaságtani és társadalomtani alapismereteket" a VIII. osztály tantárgyai közé, az 1924. évi 3826. ein. sz. VKM. rendelet azonban törölte ezt a tárgyat, az 1924-es tanterv ki is hagyta, s azóta hiányzik tantervünkből a rendszeres szociális nevelésre való lehetőség. Csak fejezetekben tárgyaljuk e kérdést erkölcstanban, történelemben, s alkalom van rá kitérni földrajzban, esetleg irodalomtörténetben, filozófiában. Az utóbbi évek társadalmi válságai viszont arról győztek meg bennünket, hogy állampolgári nevelés lehetelen e kérdések beható tárgyalása nélkül. Tehát szociológiát a középiskolába! Ez ma van annyira életbevágó tudomány, hogy többet ne mondjunk, mint a középiskolának bármely más studiuma, és nem szabad sajnálnunk akármelyik más tárgy megrövidítését a rendszeres szociológiai oktatás és nevelés érdekében. De nem is kellene e miatt egy tárgynak sem érzékenyebb rövidséget szenvednie. Ha nem tudnánk találni olyan tárgyat, amelyiknek heti óraszámát eggyel megrövidít-