Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1930

7 séta, egy esős délután, amely a szobához köt, a létnek nagy kérdéseit, a létnek eredését stb. megmagyarázni olyan higgadt és megfontolt hangon, aminőt a magány teremt s aminőt az iskolaévben alig tud alkalom teremteni! A vakációban a gyermek kizökkenik napi környezetéből, más tájakon jár, idegenekkel találkozik, nem köti a szoros tanulás, többet áldozhat paszsziójának, kedvteléseinek, több idő jut a játékra. Bőséges alkalmat nyújt e tény arra, hogy a gyermeket megfigyeljük s megállapítsuk jó tulajdonságait, de meglássuk azokat a fattyúhajtásokat is, amelyeknek megerősödése eltorzíthatja a gyermek harmonikus egyéniségét s megakadályozza jellemmé növésében. Játék közben ütközik ki legjobban a gyermeken az embertársakkal szemben szívében rejlő érzéseknek sora. Tud-e önmagán uralkodni, ha a játékban vesztes lesz? Tud-e jó szívvel segítségére sietni a gyengének? Tud-e önfegyelmezett lenni? Tud-e akaratán uralkodni, ha nem minden az ő kedve szerint történik? Nem esik-e áldozatává indulatának s mikor indulata áttöri önuralmának és higgadtságának gátjait, nem ragadtatja-e magát olyan nyilatkozatokra, tettekre, amelyeket később keserves könnyhullatások közt bán meg, mikor látja, hogy mit eredményezett indulatosságának szabadra eresztése. A gyermek hajlik a szertelenségre s ezt legjobban akkor figyelhetjük meg, mikor gondjafeledten él a játéknak. Áll ez nemcsak a kis fiúkra, áll ez a már felsőbb osztályokat tipró tanulókra is. Mennyi alkalom kínálkozik a csendesen figyelő szülők számára, hogy beleláthassanak gyermekük lelkébe! S ezeket az alkalmakat ki kell használni a nevelő munka számára. Felnőttekkel is többet van a tanuló együtt a nyáron, ismeretlen egyénekkel találkozik. A szülőnek ismét bőséges módja nyílik annak tanulmányozására, hogyan viselkedik gyermeke ilyen esetekben. Vájjon nem vét-e az úri modor ellen, nem vét-e a gyermeket oly szépen díszítő tisztelet ellen, amelynek élnie kell a szívében az öregekkel szemben. Tud-e kisebb szívességi szolgálatokat tenni? Nem teng-e túl a gyermekben a parancsolási hajlam azokkal szemben, akik szolgálatára állanak, p. o. vendéglőkben, szállókban vagy nyaralóhelyeken nem követelőző-e az alkalmazottakkal, cselédséggel szemben? Hiszen erre oly sok kevésbbé épületes példát lát éppen a felnőttek részéről. De nem minden tanulónak adatik meg, hogy vakációját üdülőhelyeken töltse, hanem tovább is a szülőházban marad, ahol az iskolai évet tölti. A szoros munka megszűnése még az ilyen tanulóknak életében is változást jelent s az előbb elmondottak némi változtatással az ilyen tanulóknál is érvényesek. Talán a szülők gondja és ébersége kell, hogy nagyobb legyen, különösen a fővárosban és a városokban, mert a tanuló érezvén azt, hogy nem köti az iskolának szigorú rendje, nem ellenőrzi oly szigorúan nevelőinek, tanárainak szeme, könnyebben alkalmat talál a kilengésekre. Ilyen esetekben különösen arra kell a szülőknek ügyelniök, hogy kiknek társaságában tölti a gyermek a pihenés napjait. Estére fordulva szenteljen annyi időt gyermeke számára, hogy számon kérje tőle, mivel töltötte az időt akkor, amikor a házon kívül volt, s ha van módja reá, ne kímélje azt a fáradságot, hogy utána is néz vagy érdeklődik gyermeke szórakozásainak. Ismét más kategóriába tartozik a tanuló, aki városon tanul s vakációját otthon tölti szülőfalujában szülei közt. Sok apa, anya voltaképen évek