Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1929

» 5. FEJEZET. A türelem és az igazságosság. A türelem és igaz ítélet a királyi korona ötödik ékessége. 1. Dávid király és próféta mondja: „Istenem, a te ítéletedet add a királynak. És ugyanő mondja más helyen: „A király ereje ítéletet szeret." Szent Pál apostol pedig így beszél a türelemről: „Türelmesek legyetek mindenkihez". És maga az Ur az evangéliumban így szól: „A béketűrésben bírjátok lelketeket!" 2. Erre törekedj, fiam! Ha kívánod, hogy mások tiszteljenek, légy igazságos; ha magad lelkét akarod bírni, légy béketűrő. 3. Valahányszor, kedves fiam, valami súlyos ügy vagy főbenjáró bűnös kerül eléd ítéletre, ne légy türelmetlen és ne esküdözz, hogy megbünteted őt

r mert ez gyarlóság és erőtlen szó lenne, hiszen botorul tett fogadását nem állja az ember. Vagy magad ítélkezz, de úgy, hogy királyi méltóságodon foltot ne ejtsen az ilyen alacsony ügyekkel való foglalkozás; vagy — és ez a helyesebb — az ilyen ügyet bocsásd a bírák színe elé; az ő kötelességük, hogy a törvény szerint elintézzék azt. 4. Óvakodj attól, hogy bíró légy, de örvendezz azon, hogy király vagy és annak hívnak. A béketűrő királyok uralkodnak, de a türelmetlenek csak zsarnokoskodnak. 5. Amikor méltóságodhoz illő dologban kell mégis ítélned, ítélj béketűréssel, szánakozással, irgalommal, hogy dicséret és tisztesség érje koronádat. 6. FEJEZET. A vendégek és jövevények. A vendégeknek és jövevényeknek annyi hasznát látjuk, hogy a királyi méltóság érdem szerint nekik adhatja a hatodik helyet. 1. Honnan gyarapodott kezdetben a római birodalom és mi emelte oly dicsőségre a római királyokat, ha nem az, hogy a világ minden tájáról sok kiváló és bölcs ember sereglett oda. Bizony, Róma mind a mai napig szolgaságban lenne, ha Aeneas maradéka szabaddá nem tette volna. 2. A különféle tartományokból jött emberek, különféle nyelveket és szokásokat, fegyvert és tudományt hoznak magukkal, s ezek mind a király udvarát ékesítik és emelik, — az önhittséget és hiúságot pedig eltávoztatják. 3. Gyönge és törékeny az egynyelvű és egyszokású ország. 4. Azért, fiam, megparancsolom neked, hogy fogadd őket jóakarattal és tisztességgel tartsd őket. Hadd éljenek nálad örömestebb, mint másutt. Mert ha te elrontani törekedel, amit én építettem, vagy, ha te széjjelhányod azt, amit én gyűjtöttem, bizony mondom neked, nagyon nagy kárát vallja országod. Hogy ez meg ne történjék, növeld naponkint a te országodat, hogy koronád felségét mindenki tisztelje.