Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1928

11 Benedek-rendnek, nemcsak a katholikus híveknek, hanem a világ legtöbb nemzetének kellene ünnepelnie,azoknak a nemzeteknek,amelyeknek bölcsőjét nemcsak ringatta, hanem megfaragta a bencés rend, amely ott állt a bölcső mellett és vigyázott, hogy a nemzetek helyes irányban fejlődjenek, gyermekkorukban óvta, ifjú korukban nevelte őket, férfi korukban tanítójuk lett, aminthogy tényleg szent Benedeknek leghelyesebben a nemzetek tanítómestere nevet kellene adnunk, az ő rendjét pedig nemzeteknek, királyoknak, államfőknek kellene tisztelniök. Érdekes viszont az a mérséklet, amely szent Benedek Reguláját szintén jellemzi; az a bölcseség, amely arra törekszik, hogy emberi viszonylatban inkább adjon, mint kapjon. Ez a rend mindig bölcs mérsékletet mutatott a világban való elhelyezkedésében és mindig arra törekedett, hogy mérlege mindig passzív legyen, oly értelemben, hogy ő ad többet mindig, mint amit kap az emberiségtől. íme, most, amikor szent Benedek rendje ünnepel, most sem csinál egyebet, mint ezt, úgy intézvén jubileumát, hogy az egyszerűségnek, a szerénységnek, de egyben az őt jellemző örömteljes öntudatnak jellege legyen mindenen. A bencés rend majdnem egyidős magyar földön a magyar nemzettel. A mi bölcsőnk fáját is ez a rend faragta meg, nemzetünk csecsemőkorát, gyermekbetegségeit ez a rend virrasztotta át és később, mikor ifjúvá serdült, a bencés rend állott mellette tanítómesterként és megtanította szántani, vetni, mocsarakat szárítani, pergamenre betűt írni, Istent imádni, templomot építeni és gyermeket nevelni az Ur Jézus Krisztus evangéliuma szellemében. Az egyszerű, fekete ruhájú bencés pap ott volt található a földeken és az iskolában, a királyok mellett, mint azok tanácsadója és gyóntatója, de mindig egyszerűen, visszavonulva, szerényen, szent Benedek módjára, mert a fenséges az egyszerűséggel jár karöltve s mert szent Benedek az evangélium fenségével annak egyszerűségét is elkölcsönözte Regulájában. Mi, ezer éves magyarok köszöntjük innen, a 950 éves magyar bencés rendet, mert 950 év óta van velünk ez a rend. Köszöntjük az elmúlt nemzetségek nevében, akik valamikor bencés kézből kaptak támogatást, simogatást testben és lélekben, köszöntjük a mi nemzetségünk nevében, akik sokan, igen sokan bencés papok tanítványai vagyunk, tőlük kaptuk szent Benedek csodálatos, fenségesen egyszerű szellemét, Krisztus evangéliumának szellemét, a hitnek munkás életben, imádságban való megvallását. Köszöntjük őt az egész magyar nemzet nevében, amelynek felnevelése, megvigasztalása körül a bencés rend soha el nem évülő érdemeket szerzett és köszöntjük most, a mi nemzeti létünk legsúlyosabb elhanyatlása idején, a nemzet könnyhullatása idején, a nemzet megfogyatkozott reménykedése idején, köszöntjük az 1000 éves bencés rendet és arra kérjük a bencés papokat — ahogy a magyar nép hívja szent Benedek fiait, — hogy amint 950 évvel ennek előtte és ahogy 600 évvel ennek előtte a tatárjárás után a XIII. században, a mohácsi vész után a XVI. században, úgy ebben a keserves XX. században is álljanak a nemzet mellett szent Benedek atyjuk Regulája minden erejével, finomságával és nemzetvigasztaló gyengédségével, és erősítsenek minket, Pannonhalma ormáról sisteregve lobbanjon fel a magyar nemzet részére a reménykedő bizakodás fáklyája, hangozzon feléjük a nemzet áldó fohásza, hogy méltók legyenek, amint mindig méltók voltak a nemzetek tanítómesterének szelleméhez, hogy neveljenek, vigasztaljanak bennünket, tanítsanak, hogy úgy tudjuk munkánkat végezni, hogy a magyar