Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1927

24 gációs ünnepség volt az intézet tornacsarnokában, mely ünnepségnek első részéből kiemelkedett gulácsi Qulácsy József tábornok úr közvetlen, szívhezszóló kongreganista beszédje. Az ünnepség második része Váradi-Poldini Vadrózsa c. ifjúsági daljátéka volt, melyet zongorán finom művészettel kísért Loschdorfer János polg isk. igazgató úr. Az egész ünnepség szép erkölcsi és anyagi sikerrel végződött, melynek maradandó emlékéül a kongregációs ifjúság egy ragyogó szép szentségmutatóval ajándékozta meg a kápolnát. Blieszner Ágoston prépostplébános úr pedig 50 P-t adományozott a kongregációk céljaira. A kongregáció 4 szakosztályban fejtette ki apostolkodó munkáját hitvédelmi, liturgikus, missziós és karitatív irányban. A hitvédelmi szakosztályok szent vallásunk hittartalmának öntudatosítására törekedtek ; foglalkoztak a Magyarországban egyre terjedő szektákkal (Üdv-hadsereg, adventisták, babtisták), hogy hozzátartozóikat és ismerőseiket ezek tanainak és kiadványainak veszedelméről felvilágosítsák és azok terjedését erejükhöz képest megakadályozzák ; terjesztették ezenkívül a keresztény lapokat, újságokat. Maguk is járatták az Élet, Magyar Kultúra, Pannonhalmi Szemle, Mária-Kongregáció, Zászlónk, Kis Hitterjesztő kath. lapokat és szorgalmasan olvasták azokat. A liturgikus szakosztályok munkája az Isten háza, az oltár körül folyt le. E szakosztályok tagjai az istentisztelet bensőségének, fényének emelésére törekedtek. Foglalkoztak a szentmisével, az egyházi évvel és munkájukba az I. oszt. jelöltek kezdeményezésére belevonták édesanyjukat is, kik ízléses ministerruhákat készítettek. Oltárszolgálatukat igyekeztek szent Tarzicius szellemében végezni és a kápolnában szombatonkint lelkes odaadással dolgoztak. (Missziós szakosztályról 1. a missziós jelentést.) A karitatív szakosztályok résztvevő szívvel karolták fel a szegényeket. Karácsonykor több éhező, didergő gyermeknek szereztek kedves örömöket. Más alkalmakkor pedig 12—12 nyomorgó fiút hívtak meg közéjük és kiosztották e célra összegyűjtött 100 P pénzüket, sok alsó és felső ruhájukat és szüleiktől kapott élelmiszereiket, örömük mindannyiszor nagy volt, mert a megosztott öröm kettős öröm. Kongregációs életünk teljes egészében a jövendő öntudatosan katholikus férfilélek hivatására igyekezett az ifjúságot ránevelni. Élni Krisztus életét és végezni Krisztus munkáját, ut in omnibus glorificetur Deus. 2. Önképzőkör. 1928 január 21-én tartott alakuló értekezleten indult meg intézetünkben az önképzőköri élet. Horváth Kandid vezetőtanár miután ismertette az önképzőkör célját, a tagok választása alapján kinevezte az első tisztikart. Ifj. elnök : Marencsák Ernő, alelnök : Horváth László, főjegyző : Murarik Antal, aljegyző : Kocziány Pál, megbetegedése után : Rimeg Emil, pénztáros : Szőke János könyvtáros : Kemény György, háznagy : Mudrány István. Az alakuló értekezleten kívül a kör 3 rendes és 2 ünnepi ülést tartott. A tagok működése eleven volt ; elhangzott 3 beszéd, 5 felolvasás, 12 szavalat, egy tag több, saját szerzeményű költeményét olvasta fel, a két zeneszám pedig a gyűléseket színessé és hangulatossá iparkodott tenni. A kör tagjai az V. oszt, tanulói voltak. Serényen folyt az önképzés az alsó osztályokban is. Legszebb eredményt a III. oszt. tanulói mutattak fel, kik önálló zeneszámokkal, költeményekkel, elbeszélésekkel és festményekkel tették vonzóvá és kedvessé összejöveteleiket.